Jókép? tanár és reményked? diáklány

Nagyon sokat gondolkoztam már azon, hogy mennyi esélyem lehet a boldogságra. Van egy férfi, aki nálam 22 évvel id?sebb, s a tanárom (már nem sokáig). Azt vettem észre rajta, hogy ? is vonzodhat hozzám, mert teljesen máshogy viselkedik velem, mint a többiekkel. De mégis... nem teljesen vagyok benne biztos. Úgy csinál, mintha utálna, de amikor a szemébe nézek, elpirul, és úgy mosolyog, mint egy kisgyermek. Van egy weboldala, ahova az irásait tölti fel, és ott olvastam, hogy több diákjával is volt valami. (Nem szerette egyiket se, csak ?k). így nem merek reménykedni. Félek, hogy csak beképzelem a dolgokat. Érettségi után nem tudom, mit fogok tenni, ha nem keres,  és nem akar beszélni velem. Én kezdeményezni nem akarok, hiszen ? tipikusan az a régimódi férfi. Szóval adott egy hihetetlenül jókép?, csodás személyiség? tanár, és egy reményked? diáklány. Ha tetszenék is neki, nem értem, hiszen bárkit megkaphatna, akit
csak szeretne. És attól is félek, hogy ha tényleg beigazolodna a meglátásom, és ? is érzéseket táplál felém, mi lenne kés?bb... hiszen a jöv?re is kel gondolni. Hogy vállalna fel? Hogy vinne
el a szüleihez?! Hiszen a lánya lehetnék...(bár engem ez nem zavar). Mennyi esély lenne az együtt maradásra? A hatalmas korkülönbség, az el?ítéletes emberek... fogalmam sincs, hogy reménykedjek-e, vagy keressek olyat, aki elérhet?bb? De olyan nehéz, hiszen én ?t szeretem. Eddig senkinek nem beszéltem róla, mert tudom, hogy megvetnének. Köszönöm el?re is a választ.

Kedves P.H.!

Örülök, hogy legy?zted a félelmedet, és "megvallottad" ezt az igazán kínzó helyzetet, amibe kerültél. Nincs ebben semmi megvetnivaló! Egy másik ember iránt táplált vonzalom, a szerelem érzése az egyik leggyönyör?bb érzés az életben - ezzel együtt sokszor a legfájdalmasabb is.

Attól tartok, arra való legnagyobb igyekezetemben is, hogy megértést és támogatást adjak neked, végül mégis ott fogok kilyukadni, hogy közhelynek t?n? mondatokat pufogtatok. Azért remélem, akad köztük, ami megérint, és megkönnyíti majd a dolgodat.

Például, hogy ilyenkor a reménykedés és a reménytelenség milyen fontos: el?bbi, mert csodálatos világokat teremt, ahol vágyunk tárgyával boldogan élünk, amely mentes minden prózai nehézségt?l, amit pusztán az, hogy egymáséi lehetünk (jelentsen ez bármit), gyönyör?vé varázsol. Utóbbi pedig, mert ha mélyen magunkba nézünk, az egésznek az adja a varázsát, hogy nem válhat valóra. Valahol a szívünk mélyén tudjuk, hogy mindez a mindennapok valóságának követelményeivel, törvényeivel ütközve nem lehetséges, vagy nem olyan lenne, amire vágyunk.

Aztán: olyan sok minden miatt lehetünk szerelmesek valakibe! Megtestesíthet olyan ideálokat, amik eddig hiányoztak az életünkb?l, ezért vágyunk a vele való minél szorosabb kapcsolatra. Vagy olyan eszményeket, amilyeneket mi magunk szeretnénk birtokolni, amilyenekké válni szeretnénk. Valaki alkalmassá is válhat arra, hogy vágyott tulajdonságokat rávetítsünk - amik tulajdonképpen neki nem is sajátjai... különösen igaz ez olyan helyzetben, mint a férfi tanár - n?i tanítványa felállás. Hiszen ez olyan ?si, mindannyiunkban él? jelenetet elevenít fel: a bölcs, érett, irányt mutató férfi, és a gyönge, biztonságra vágyó, "vezet?t" keres? n?. Pontosan emiatt a férfi tanárnak nagy felel?ssége van abban, hogyan viszonyul a tanítványaihoz - ezzel tilos visszaélnie. Igazi érettsége, bölcsessége abban mutatkozhat meg, ha ezt a rajongást, az ebben rejl? nagy lendületet a fiatal személyiségek fejlesztésére tudja fordítani. Hiszen az ? eszményített személye életmódjában, viszonyulásában, életszemléletében, hitvallásában lehet követend? példa. De egy rosszkor, rosszul realizált kapcsolat nagy rombolást vihet véghez.

Majd meglátod, mit hoz az élet! Ahogy telik az id?, kiderül, változik sok minden. Ki tudja, hogyan látod majd ezt az embert, amikor már nem lesz a tanárod - érettségi után, amikor feln?tt leszel, és tulajdonképpen nem lesz már akadálya, hogy egy pár legyetek. Addig, ha keresel, ha nem, utadba kerülhet valaki, aki "elérhet?bb" - vagy nem csak, hogy elérhet?bb, de egyenesen még jobban is tetszik neked.

Zárásként pedig hadd javasoljam, hogy keress magad körül egy olyan bizalmast, akivel mégiscsak meg tudod beszélni ezeket a dolgokat (is). Szerintem sokat könnyíthetne rajtad.

Üdvözlettel

Simon Sarolta