Jöv? hónapban lesz 4 éves, "megromlott" a kapcsolatunk

Gyermekemmel az utóbbi id?ben "megromlott" a kapcsolatom, nem szeret velem játszani, nem hallgat rám. Nagyszül?kkel lakunk, mindig csak a mamához megy, ami nekem nagyon fáj. Igaz, elég szigorú vagyok vele mostanában, és nagyon sokat kiabálok vele, mert sajnos amióta ideköltöztünk, a család többi tagja ( testvérem és anyukám javarészt) nagyon beleszólt a nevelésbe. Ha leszidtam a kicsit, rohantak, vigasztalták. S?t sokszor a gyerek el?tt nekem estek, miért "bántom ". A mondandóm közepén bejönnek és kihívják vigasztalva, mikor épp próbálom a gyermeket én lenyugtatni, elmondani, miért szidtam le. Most ott tartunk, hogy a gyermek alig hallgat rám. Ha nemet mondok valamire, óriási hiszti van. Mai napon is hívott játszani, nem tudtam azonnal menni, kiborult, majd ahogy
megnyugodott, elkezdtük a játékot, egyszer csak elrohant, hogy a mamával játszik inkább. Kérdeztem, miért, erre az a válasz jött, hogy mert engem már nem szeret... Nagyon rosszulesett és rosszul is reagáltam sajnos. Elvettem a játékát, leszidtam és kizavartam...
Apja külföldön dolgozik, sajnos egy hirtelen döntés miatt úgy gondoltam, jobb, ha itthon vagyunk, itt jár oviba, ezért jöttünk ide. De már nagyon bánom. Hiányzik, hogy a család, mint apa anya gyerek nincs együtt, valamint úgy érzem, ezzel a lépéssel elrontottam a gyermek és a köztem lev? kapcsolatot. Nem szeretnék kárt okozni benne és sokszor félek, már megtettem, ha így viselkedik és ilyeneket mond. Hogy tudnám "visszaszerezni" , és javítani ezen az egészen? Nem szeretném azt se, hogy lelki gondja legyen, mert s?r?n felemelem a hangom, de egyszer?en a szép szavak nem használnak :( Jöv? hónapban lesz 4 éves.

Kedves Anyuka!

Jól érzi, hogy a családi m?ködés, családi dinamika nagyon megváltozott azzal, hogy saját családjával élnek együtt. Vannak olyan családok, akik a kezdeti nehézségek és harcok után megtalálják az új egyensúlyt, kialakítanak új m?ködést, de ehhez pár dolog szükséges a többi feln?tt részér?l is, különben a gyermek számára látszólag jobb, de hosszú távon rosszabb hatást érhetnek el. Úgy gondolom, hogy Önnek a legnehezebb ebben a helyzetben, ahol egyszerre van jelen gyermeke anyjaként, de közben gyermekként is édesanyja mellett. Ahhoz, hogy jól tudjon m?ködni a hétköznapi élet, fontos tisztázniuk, hogy kisfia felé Ön az els?dleges gondozó, az Ön szavának kell a leger?sebbnek lennie, és azt nem szabad más feln?ttnek - a gyermek el?tt semmiképpen - megkérd?jelezni, mert úgy kisfia egy játszmába fog keveredni. Ha egyszerre két szabályrendszer érvényes, akkor mindig a könnyebb felé fog menni, jelen pillanatban a mindent megenged? és folyton vigasztaló nagymama felé. Ennek ellenére nem gondolom, hogy a szeretete rendült volna meg. Az óvodáskorú gyermekek nem tudják még jól kifejezni a bennük dúló érzelmi harcokat, így széls?ségesen, általánosítva fogalmaznak. Amikor valami éppen nem tetszik neki vagy haragszik, akkor úgy éli meg, hogy most éppen nem szereti azt a személyt, és így gyakran elhangzik ez a mondat a szájukból: “anya, nem szeretlek”. Azok felé fordul el? a leggyakrabban, akik a legtöbbet vannak velük, így a legtöbb konfliktus és szabályozás is velük történik. Ezeket a szavakat érdemes messzir?l látni, és nem megijedni t?lük. Akár el is mondhatja neki olyankor, hogy “szerintem csak mérges vagy, és csak épp most érzed úgy, hogy nem szeretsz, de egyébként én akkor is szeretlek”.

A családi élet kiegyensúlyozása azért is lenne fontos, mert a kiabálások, feszültségek egy jó része véleményem szerint nem a kisfia felé irányul, hanem édesanyja és testvére felé, akik elbizonytalanítják, megkérd?jelezik feln?tt, szül?i szerepében. Ha err?l tudnának beszélgetni ?szintén, kifejezve azt is, hogy ez a gyermeknek sem jó hosszú távon, talán könnyebben találnának megoldást. Ha mégsem együttm?köd?ek, akkor meg kell találnia, hogyan tudja megvédeni a saját kereteit: amit a kisfia felé képvisel, azt végigvinni, következményeket el?re megbeszélni, és akkor is, ha közben benyit más, vagy esetleg olyankor ?ket kiküldeni, hogy ez anya-fia dolog, és utána majd ki fog menni magától a kisfia, stb. Nem egyszer? helyzet, de meg lehet találni ezeket a megoldásokat, amik hosszú távon mindenki számára egyszer?bbé fogják tenni a hétköznapokat. Ha nincs mód az együttm?ködésre, akkor felmerül a kérdés, hogy hogy a legjobb Önöknek, de ez majd egy következ? fejezet lesz.

Üdvözlettel

Standovár Sára