Kakibajok

Áprilisban voltak 3 évesek az ikerfiaim, illetve szeptemberben kezdték meg az óvodát. Nyáron kezdtük meg a szobatisztaságot, és az egyik kisfiam valamiért teljesen elzárkózik az el?l, hogy a nagy dolgot a wc-be vagy bilibe végezze. Próbáltam sok mindennel motiválni, de sajnos nem járok sikerrel. Sokszor inkább napokig visszatartja, csak ne kelljen wc-re ülni. Illetve ha már nem bírja tovább, akkor elbújik és az alsónadrágba nyomja be :(( Próbálom kiszedni bel?le, hogy mi a baj a wc-be kakilással, miért nem akar oda, mint a testvére is, de nem kapok rá választ, csak elszégyelli magát. A pisiléssel semmi gond nincs, azt mindig wc-be végzi és szól rendszeresen. Teljesen tanácstalan vagyok, hogy mit tehetnék, hogy legalább megpróbálja vagy legalább szóljon, de nem is szól, hanem mindig elbújik és sokszor ha már a nadrágban van a dolog, akkor sem szól. Kérem segítsen, hogy mit lehet ilyenkor tenni vagy esetleg vigyem el szakemberhez?

Kedves Horomama!

Kisfiai teljesen id?ben vannak a szobatisztaság kérdésével, csak a két fiú különbözik egymástól abban, hogy miképp megy végbe a teljes szobatisztaság folyamata. Talán ezért is t?nik furcsának, mert egyik?jüknél könnyedén ment azon az úton, ahogyan számított rá. De nem érdemes els?re megijedni a másik kisfia m?ködését?l sem. Nyár óta nem sok id? telt el, mégis sok fejl?désen és változáson ment keresztül. Talán neki maga az óvoda kezdése is nehezebb vagy traumatikusabb volt, és kicsit lassabban jut el a teljes szobatisztasághoz. Bár valószín?leg kisfia a szó hivatalos értelmében már szobatiszta, hiszen ? kontrollálja az eseményeket. ? irányítja, hogy Ne a wc-be, Ne mások el?tt, hanem eldugott helyen tegye meg a székletürítést. Szerintem ebben az id?szakban, mikor a metódus már megvan, csak valamiért nem a wc-t választja a megvalósítás helyének, találjanak ki együtt egy kompromisszumot. Minél több kérdés jön a wc-vel vagy a félelmével kapcsolatban, annál kisebb az esély, hogy szólni fog, mert annál nagyobb lesz a szégyenérzete. Érdemesebb inkább arra összpontosítani, hogy megdicsérje, milyen ügyesen irányítja a dolgokat, és mi lenne jó hely, ahova szívesen kakilna. Azt szerintem el lehet neki mondani, hogy a nadrág akkor büdös lesz és piszkos, és ez neki sem jó meg anyának sem, de persze ezt is csak 1-2-szer, nem er?ltetve. Így lehet, hogy találnak valami kompromisszumot. Akár azt, hogy máshova, pl. bilibe, akár azt, hogy más körülmények között, mondjuk ha nyitott már a wc-re, csak valamilyen feltétellel. Erre érdemes együtt, kettesben rájönni, vagy apát bevonva, de az ikertesótól külön, hogy ne szégyenként élje meg. A kakilással kapcsolatos problémákra még jó eszköz szokott lenni, ha sok olyan játékot játszhat a gyermek, aminél a koszolás, piszkolás a téma. Ilyen például ebben az id?szakban a pocsolyába futkosás, vagy bármilyen sárral való játék. De a gyurmázás, a koszolós-fröcsköl?s festés, agyagozás mind jól jöhetnek oldani a gátakat, szorongást a piszkolással, piszkítással kapcsolatban.

Szakemberhez egyel?re szerintem nem kell fordulni. Ha a szégyenérzeten tudnak enyhíteni, akkor valószín?leg megtalálják a saját megoldásukat, ami után szép lassan, mindig egy kis változtatással el lehet jutni az wc-ig. Ha hosszan, hónapokig semmilyen változás nincsen, kis lépéseket sem sikerül tenni, akkor érdemes személyes segítséget kérni.

Üdvözlettel

Standovár Sára