Kamaszfiam falcolt

Kamaszfiam falcolt, és ezzel felkerestünk egy pszichológust, és kett? elég neves pszichiátert. Én laikusként arra számítottam, hogy részt vesz-veszünk valamiféle terápián, hisz utánaolvasva a dolgoknak, pár alkalom után derül(ne) ki, hogy önsértésr?l vagy esetleges öngyilkossági szándékról beszélünk-e (20-20 vágás, ebb?l öt-hat mélyebb, mindkét alkaron). Mindhárom szakember egy beszélgetés után azt mondta, hogy csak egyszeri eset volt, és úgy gondolják, semmi "baj" a gyermekemmel (a családunkban ez nagyon nagy dolog volt, még nem hallottunk ilyenr?l, nem volt  a környezetünkben ilyenr?l szó soha). Kérném az Önök véleményét, vigyem-e tovább a fiamat, vagy egyel?re fogadjam el ezt a véleményt. Én mint édesanya nagyon aggódom, és nem hagy nyugodni a dolog. Hordtam volna egy hosszabb terápiára is, hogy alaposan megismerhessék ?t.

Kedves Szandra!

Érthet? az aggódása, hiszen kamaszfiáról van szó, és a falcolás valóban nem egy “kis tünet”. Ezek mellett szerintem mindenképpe érdemes adni a szakemberek véleményére, f?leg, ha ennyire egybehangzó. Azonban elképzelhet?, hogy más az elképzelésük, más a céljuk. A pszichiáterek, és talán a pszichológus is, ha ilyen területen dolgozik, akkor annak a mérlegelését vállalta, hogy eldöntse, mennyire van a háttérben pszichiátriai kórkép, valódi öngyilkossági szándék, vagy klinikai depresszió. Ezt rövid id? alatt, akár egy hosszabb ülésen el tudja dönteni egy ebben a témában tapasztalt szakember.

Az Ön szavaiból azt veszem ki, hogy egy mélyebb megértés, egy hosszabb távú megoldás lenne a cél, amelyben talán az is kiderül, hogy gyermekének mire van szüksége, mit is akart kifejezni ezzel a tünettel. Uganis a falcolás a legritkább esetben szól öngyilkossági szándékról. Ha szeretné segíteni fiát, hogy megértse saját igényét és megküzdési stratégiáját, érzelmi biztonságát, kapcsolatait er?sítse, ahhoz tényleg érdemes olyan szakembert keresni, aki hosszabb távú pszichoterápiát biztosít gyermekének. Fontos megtalálni azt a fórumot, azt a lehet?séget, ahol fia ?szintén kifejezheti, hogy mi bántja, megítélés nélkül, még ha ezt nehéz is hallgatni. Ezután olyan szakembert kell keresni, akiben ? megbízik, aki felé meg tud nyílni, és közösen meg tudnak határozni egy célt. Mert akkor is, ha ez csak egy egyszeri eset volt, a háttérben bánthatja valami, elakadása lehet, amihez szüksége lehet küls? támogatóra.

Annyit még érdemes figyelmbe venni, hogy a serdül?k az önállóság témájában fejl?dnek és küzdenek a legjobban ebben az id?szakban. Így ilyenkor a pszichológussal való munka is rövidebb távú, jobban keretezett, átlátható szokott lenni. Így elképzelhet?, hogy ha belevágnak egy közös munkába, az sem lesz hosszú, összefügg?, mint inkább kisebb célokat követve, rövidebb szakaszokból álló. De mindenképpen szükséges lesz hozzá fia motivációja, elkötelez?dése. Keressék meg azt a pszichológust, akiben fia megbízik, mert ez lesz a legfontosabb az el?rehaladásban.

Üdvözlettel

Standovár Sára