18 éves fiú vagyok, kamaszkori problémákkal szenvedek. Az elmúlt egy évben nagyon sokat lógtam az iskolából, ami id?vel ki is derült a szüleimnél. Persze miután megtudták, már meg is kaptam a büntetést... nem mehettem sehova, nem találkozhattam senkivel. Most az év végi bizonyítványomat szerintem jó átlaggal zártam, összátlagban 3,8, magatartás:4 szorgalom:4. A
nyári szünet el?tt 2 héttel el szerettem volna menni egy buliba, de apa nem engedett el, és azt mondta, hogy ha vége van a sulinak, akkor utána már mehetek. Már nyári szünet van, és közel egy hónap eltelt, és még mindig nem mehettem sehova! Egyedül dolgozni mehettem el. Sokszor elkéredzkedtem, hogy hadd mehessek el akár csak 1 órára a városba, de nem engedtek el eddig. A nyári munkám mellett itthon mindig segítek, pl. mosogatás, sepregetés, takarítás... mindent. Múlt héten megkérdeztem, hogy mikor mehetek el a városba, a válasz az az volt, hogy a nyári szünetben sehova nem mehetek.
A problémám az az, hogy 18 életévemet betöltöttem, és úgy kezelnek, mint egy 11 éves gyereket, hogy szobafogságban tartanak. Ráadásul ?szintén szólva hazudnak... Apa azt mondta, a nyári szünet el?tt 2 héttel, hogy majd nyáron bárhova mehetek... eltelt egy hónap, és egyszer sem voltam strandon, akár fagyizni, vagy csak a haverokkal sem lehettem még pár órát sem. Megkérdeztem apát, hogy mondjon rá okot, miért nem mehetek sehova. Azt mondta, hogy év közben sokat lógtam a suliból... erre év közben mindig megkaptam a büntit..., rossz lett a bizonyítványom... szerintem ez nem rossz (3,8), más anyuka vagy apuka örülne neki, ha a fiának ilyen bizonyítványa lenne....., illetve hogy nem sikerült az angol középfokú nyelvvizsgám... Igaz, németb?l van egy szóbeli középfokú nyelvvizsgám, de oké, ebben az egy dologban egyetértek. Annyira rossz itthon a négy fal között lenni, olyan mintha a börtönben lennék, egyedül az udvarra mehetek ki.
?szintén gondolkoztam rajta, hogy egyszer?en nemet mondok nekik és elmegyek bulizni, de nem merem és persze nem lenne szép dolog részemr?l, mert nem ilyen vagyok. Azon is gondolkoztam, hogy elköltözzek itthonról, de nem merném azt se. Beszéltem egyik haveromnak az anyukájával és mindent részletesen elmondtam neki, és azt mondta, hogy ez azért nem
annyira normális dolog, mert ezzel nekik az a céljuk, hogy én jó gyerek legyek és megbízható, de ezzel pont az ellenkez?jét érnék el. Mikor bíznék meg bennük? Mikor kérnék t?lük bármikor is tanácsot? Nagyon mérges vagyok rájuk, szóba se állok velük.. Egy hónapja mindennap elmegyek dolgozni 10-re és hazaérek este 6-ra,köszönök nekik és ennyi a nagy beszélgetés.. s?t még külön is vacsorázok. Megbeszélni velük ezt a dolgot lehetetlen számomra, mert csak veszekedés lenne bel?le. Kérem, segítsen nekem néhány tanáccsal, hogy mit tegyek, nagyon
megköszönném. Nagy szeretettel várom az email-t.
