A képzeletem szüleménye vagy emlék?

Honnan tudhatom, hogy valami a képzeletem szüleménye vagy emlék? Kb. 2 éve egyszer csak 'beugrott' egy jelenet, ahol anyukámat épp szexuálisan kielégítem. Nem tartott sokáig a 'jelenet', de utána napokig csak ez járt az eszemben, teljesen kétségbeestem, folyton sírtam, szörny? érzés volt az egész. Azóta nagyjából elnyomtam magamban, de néha ha eszembe jut, továbbra is kétségek gyötörnek. Ami miatt kételkedem még, hogy nem igazán szeretem, ha hozzám érnek, gyerekkoromban mindig 'szeximitálósat' akartam játszani,
illetve játszatni másokkal, illetve a szex sem megy olyan egyszer?en, nehezen melegszem be pl...  Alapvet?en nem gondolnám, hogy anya ilyet tenne, de ? gyerekkoromban beteg volt (paranoid skizofrénia) és nem igazán volt stabil kapcsolatunk,... azóta sincs, nem tekintek rá úgy, mint egy 'igazi' anyára, habár ? t?lem várná a lelki támogatást, megoldást, és szeretne belefolyni az életembe.Cserébe én legszívesebben fel sem venném a telefont neki. Lehet valami ebben az egészben, vagy csak annyira rosszként akarok anyára gondolni, hogy 'beképzelem'? Köszönöm el?re is.

Kedves Levélíró!

Arra a kérdésre, hogy az emlékképként megjelen? gondolat valós élményen alapul-e, nem lehet szakmailag felel?sségteljes választ adni. Azaz: egyel?re sem meger?síteni, sem cáfolni nem lehet, hogy megtörtént-e az elképzelt esemény. A fejl?déslélektani kutatások, és a hosszú évtizedek során felhalmozódott tapasztalati klinikai tudás alapján a pszichológus szakmának vannak elképzelései arról, hogy ilyesmi hogyan fordulhat el?. De még ahhoz is, hogy ezek közül kiválasszuk az Ön esetében leginkább helytálló magyarázatot, sokkal többet kellene tudnom Önr?l, az élettörténetér?l, a mostani helyzetér?l. Ami könnyebben megragadható, azaz "valós", az az Ön erre adott érzelmi reakciója, illetve az édesanyja betegsége, és az Önök kapcsolatának jellege. Ezek már olyan dolgok, amivel lehet, és kell is kezdeni valamit!

Ön egy érzelmileg megterhel?, biztonságot és tör?dést nem adó kapcsolatban egészségesnek tekinthet? módon: eltávolodással reagált. Miközben édesanyja továbbra is magához kötné, és ahelyett, hogy ? tudott volna az Ön szül?je lenni, Önt?l várja, hogy ?róla gondoskodjon szül?ként. Feltételezem, hogy Ön már feln?tt korú, és önállóan él. Nem ír le az életmin?ségét, életvezetését kifejezetten hátrányosan befolyásoló egyéb testi, lelki tüneteket - mégis ezt a beugró emlékképet figyelmeztet? jelnek tartom. Érdemes utánamenni, hogy mi minden lehet Önben, ami feldolgozásra vár, annak érdekében, hogy egészségesen, boldogan, kapcsolataiban kiegyensúlyozottan léphessen tovább a saját életében. Javaslom, hogy keressen fel ez ügyben pszichoterapeuta szakembert.

Üdvözlettel

Simon Sarolta