Kerüli a kudarcot, ritkán kitartó

12 éves fiam nagyon könnyen tanul, tehetségesen zenél (? maga akart zenét tanulni, hegedül, saját kérésre heti 1x zongorázik is). Minimális er?feszítéssel (napi egyszer játssza el a darabot) a legjobbak közt van a zeneiskolában heged?b?l, de kit?n? az általánosban is. Tisztességesen hozza a kötelez?t, 4-5-ös magatartású az iskolában is, bár a zeneórákon többször nem figyel a tanárra, a saját útját akarja járni. Általában ezzel együtt kötelességtudó, a békesség kedvéért sok kompromisszumot megköt (nagyon hízékony és nem szeret mozogni, mégis igyekszik az evésben is visszafogni magát és heti 2x úszni megy). Tehát voltaképpen "minden rendben". A probléma, ami miatt megkeresem Önöket, az, hogy újabban rosszkedv?, magát pesszimistának és pechesnek tartja. Nehezen viseli a kritikát, elkeseredik t?le, majd megvonja a vállát (a tanár több figyelmet, pontosságot kér, többet várna t?le, mint másoktól, mert képes rá). Mindig nagyon kényelmes volt, nem szeretett er?feszítést tenni, kerüli a kudarcot, ritkán kitartó (szeret sütni-f?zni, kompetensnek érzi magát benne, de 20 perc után elunja). A könny? sikerrel megelégszik, szívesebben villog az öccse darabjaival, mint a saját, nehezebb darabján dolgozna. Már azt is mondta, nem akar egyetemre menni, mert ott is mindenféle fölösleges dolgot kell majd tanulnia (ezután szembesítettük a kereseti lehet?ségekkel, az hatott). El?rebocsátom, hogy nem akarunk zenészt faragni bel?le, ha nem akar, tényleg sok a napi 5-6 óra gyakorlás, amit az a pálya kíván. Ugyanakkor tudjuk, hogy másfél éves kora óta rengeteget énekelt, élvezi a zenét, kár lenne a tehetségét a kényelmesség miatt elpocsékolni, nem eljutni egy olyan szintre, amit "hobbizenélésnél" kihozhat magából. A tanárai nem kívánnak t?le napi 30 percnél több gyakorlást (a két hangszer együtt lenne ennyi, nem külön-külön), és amellett még a legzsúfoltabb iskolanapján is maradna 2 órányi szabadideje tanulás, leckeírás mellett. De ? szeret tespedni. Díjat nyert egy háziversenyen, most azon nyavalyog, hogy emiatt föl kell lépnie valahol (évi néhány fellépése van, nem hurcolják ide-oda szerepelni, mert tudják, milyen). Néha viccesen azt mondom már neki, fáradtan született (tény, nagyon nyugis baba volt, leteszik-ott marad típusú). Azt szeretnénk, ha jobb lenne a közérzete, de nem annak az árán, hogy mindenféle er?feszítést kerül, mert voltaképpen akkor sem érzi jól magát, unatkozik (az, hogy órákat játsszon a géppel, nem opció, ahogy az sem, hogy tévét nézzen naphosszat, bármennyire is tetszene neki; napi 30-40 perce van ezekre összesen). A testvéreivel jól kijön (1 báty, 2 öccs), velük szívesen játszik, beszélget, ökörködik. Hosszú távon fontos volna, hogy saját, bels? igénye legyen arra, hogy jobb legyen valamiben, hogy magát "múlja felül". Ne elégedjen meg a nagyon könny? sikerrel, legyen benne mozgatóer? arra, hogy kitartóan, hosszú távon dolgozzon valamiért. Mit tehetünk, hogy megszülessen benne a bels? hajtóer? a munkára, ugyanakkor ne lássa ennyire sötéten a világot? El?re is köszönöm a segítséget!

Kedves Mónika!

Ahogy levelében jellemzi, leírja gyermeke viselkedését, attit?djeit, azáltal elég sok mindenre fény derül. Jöjjön egy kis "szakmázás".

Azok, akik a zenei információkat nagyon gyorsan és könnyen befogadják, általában az auditív, tehát hallási ingereket részesítik el?nyben, szinte ki vannak rájuk élezve. Kialakítanak egy olyan tanulási stratégiát, amely során az auditív információkat szivacsként szívják magukba, ugyanakkor rendkívül fontos számukra a változatosság. Mivel az auditív ingerek bevésése rendkívül gyorsan lezajlik, hozzászoknak ahhoz, hogy az új dolgok elsajátításához nem szükséges sok id?, ebb?l kifolyólag nem szeretnek olyan dolgokkal foglalkozni, amik id?igényesek. Ez ugyanakkor azt a veszélyt is magában hordozhatja, hogy felületes munkát végeznek, elsiklanak a részletek felett, a rövid id? alatt begyakorolt hibákat azonban nehezen tudják kijavítani.

Ezt leginkább úgy lehet kivédeni, ha a számukra átadni kívánt információkat kreatív módon, s nem kvázi "konyhakészen", tálcán kínáljuk nekik. Azoknál ugyanis, akik auditív ingerpreferenciával rendelkeznek, ha teljes egészében bemutatjuk az átadni kívánt tudnivalót (adott esetben egy zenem?vet), szinte az els? hallásra bevésik, s ugyanúgy vissza is adják - ekkor azonban nem történik meg az új tudásanyag készségszintre fejlesztése. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az új információ szinte emésztetlenül kerül feldolgozásra.

Ha zeneoktatásról beszélünk, fontos, hogy a hangszeres tanár felismerje a gyermek ezen képességét és igényét, és igyekezzen tanítási stratégiáját ehhez igazítani. Amennyiben felismerjük, hogy egy gyermek az Ön fiához hasonló adottságokkal bír, lehet?ség szerint kerüljük a zenem?vek el?játszását, azok teljes egészében történ? bemutatását.
Ugyanakkor arra is törekedni kell, hogy az elvárások mércéjét mindig egy kicsivel magasabbra tegyük, ugyanis a könnyen elérhet? sikerek egy id? után mérséklik az igényszintet.

Azt is érdemes figyelembe venni, milyen a viszonya a kortársakkal (iskolatársak, barátok), valamint milyen a tanárok véleménye.
Az iskoláskorú gyerekek között gyakran el?fordul, hogy a náluk jobb képességekkel rendelkez?, nem velük egy tempóban haladó társaikat inzultálják, kiközösítik, noha mindannyian szeretnék kivívni egymás (valamint a feln?ttek) elismerését. Ha egy gyorsabb tempóban haladó tanulót kiközösítenek, megpróbálja magát visszailleszteni a társaságba, ezt pedig olyan eszközök árán próbálhatja meg, amelyek arra sarkallják, hogy a többiekhez "hasonló" legyen. Éppen ezért válaszhatja azt, hogy látszólag "lejjebb adja" érdekl?dési szintjét, és megelégszik a kisebb, könnyebben elérhet? sikerekkel.

Ugyanakkor er?s bels? konfliktusba kerül, szorongóvá válik, hiszen tisztában van azzal, hogy nem a képességei szerint teljesít. Éppen ezért érdemes megkérdezni err?l a fiát, illetve az osztályf?nökét, tanárait.

Üdvözlettel:
Herceg Attila