Két út áll el?ttem...

Hogyan válasszak? Két út áll el?ttem. Van egy munkám, amiért sokat tanultam, de eddig nem szerettem meg. Azt érzem, nem csinálom jól, sok hibát vétek, gyakran lefagyok. Ugyanakkor a kétely bennem van, hogy lehet, menne ez, ha lazább lennék, lehet, hogy
szeretném is, de amíg butának érzem magam hozzá, nem tudom szeretni. Mikor jön el az a pont, amikor biztos lehetek abban, hogy váltani kell? A másik lehet?ség, hogy valami teljesen mást csinálok, ami abból a szempontból vonzó, hogy kezd? lennék, és azt hiszem, hogy a görcsösségem elmúlna, mivel nem érezném azt a nyomást, hogy mindent jól kell csináljak, mert elvileg papírom van róla. Ráadásul, ha váltok, az identitásom egy része is elveszik.

Kedves 28 éves n?!

Sajnos abban az életkorban, amikor pályát (vagy inkább iskolát) választunk, még nem rendelkezünk kell? élettapasztalattal és érettséggel ahhoz, hogy el?re lássuk az életünket. Emiatt még az is el?fordulhat, hogy rosszul választunk. Az els? munkahely, az els? találkozás a választott szakmával csalódást is okozhat, mert az iskolából (tv-b?l, filmekb?l) másképp nézett ki. Az is el?fordulhat, hogy ez a hely nem befogadó, támogató, nem segíti a kezd?ket. Lefagyását tehát okozhatja a munkahelyi légkör is. Az els? munkahelyen szembesül általában a fiatal azzal, hogy alkalmas-e a választott pályára. Néha a rossz kezdet miatt is érezheti alkalmatlannak magát. Az iskolai végzettség nem azonos a pályaválasztással, nem feltétlenül határozza meg a kés?bbi életünket. Lehet egy alap, egy papír, amivel aztán nem teszünk mást, csak igazolunk egy bizonyos szint? végzettséget. Fontos önismereti kérdés, hogy mennyire vagyunk felkészültek arra a munkára, amire jelentkeztünk. Az iskola elvégzése nem garantálja azt, hogy mi már szakemberek vagyunk. Ha nem tudjuk jól végezni a munkánkat, az azt is jelentheti, hogy a gyakorlatban még sok tanulnivalónk van.

Érdemes esélyt adni saját magunknak arra, hogy a gyakorlatban is megtanuljuk a szakmát, tudva azt, hogy még nem vagyunk készen. Néha évek kellenek ahhoz, hogy úgy érezzük, készen vagyunk. A kedvtelenségünket a kezdeti kudarcok okozhatják, amiken könnyebb úrrá lenni, ha a környezetünk támogató, segít?. Természetesen az els? években kiderülhet, hogy nem szeretjük a szakmánkat, nem érdekel minket, zavar, megijeszt stb. Ilyenkor érdemes a váltáson gondolkozni.

üdvözlettel

bárdos kata