Van egy kétéves kislányunk, akivel kb. havonta meglátogatjuk a szüleimet, akik állatokat is tartanak. Amikor a mamáéknál vagyunk, mindig megnézzük az állatokat is, a lányom ismeri és számon tartja őket, így azt a disznót is, amit hamarosan le fognak vágni a szüleim. A disznóvágásra mi is megyünk (kell a segítség a szüleimnek), és bár én a kislánnyal nem leszek ott az
állat megölésénél, de egyrészt lehet, hogy hallani fogja a hangját, másrészt pedig utána segítünk csomagolni, pakolni, hurkát tölteni stb. Azt szeretném kérdezni, hogy hogyan mondjuk el a kicsinek, hogy mi és miért történik a disznóval (a halálról még nem beszéltünk vele, látott már halott galambot, bogarat, de akkor csak nézegette, nem kérdezett).

Kedves Gabriella!

Kétévesen a halálnak még egészen más jelentősége van, mint nekünk, felnőtteknek. Ebben a korban a halál még nem egy végleges állapot, illetve élet és halál között sem tudnak különbséget tenni. A veszteséget azonban megélik, a fájdalmat, szomorúságot átérzik, ami a szülőben megjelenik. Azt gondolom tehát, hogy annak fényében érdemes a történtekről beszélni, ahogyan az Önben nyomot hagy. Ha a disznóvágásnál maradunk, van, aki az élet természetes részeként tekint egy ilyen eseményre, van, akit jobban megvisel. Mégis, a gyermek számára megnyugtató, érthető magyarázatot érdemes adni arra, hogy ilyenkor mi történik. Ha minket rosszul is érint, vagy nem értünk egyet a disznóvágás intézményével, az természetes dolog, hogy állatokat is fogyasztunk. Erről lehet mesélni a gyermeknek, de nem szükséges nagy mélységében belemenni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka