Kicsi akar maradni

A kisfiam ötéves, és már egy ideje mondogatja, hogy csináljak valamit, mert ? nem szeretne megn?ni. Eleinte azt gondoltam, hogy majd elmúlik ez a megn?vési félelem, de most már kezdek aggódni, mert sírásig könyörög, hogy kérdezek meg valakit, hogyan maradhatna kicsi. Ha megkérdezem, miért nem szeretnél nagy lenni, azt válaszolja, hogy mert nem szeretne iskolába járni, tanulni, és dolgozni sem szeretne, ha olyan nagy lesz, mint mi, és még azt mondogatja, hogy mert fél attól, hogy én megöregszem és meghalok. Szerintem ez nem normális gondolkodás egy ötéves gyerekt?l! Foglalkozzak a dologgal komolyabban? Köszönöm!

Kedves Eszter!

Sok gyereknek van olyan id?szaka, amikor megfordítaná az id?t, és a fejl?dés, novekedés, önállósodás helyett legszívesebben visszabújna az anyaölbe. Az önállósodással, naggyá válással ugyanis valóban egyre komolyabb elvárásokkal, növekv? felel?sséggel találkozik az ember, és ez megrémisztheti az erre még meg nem érett gyereket. Szerencsére a táguló lehet?ségek, a vágyott „feln?ttes” tevékenységek, a saját döntések önállósága általában er?sebb vonzást szoktak jelenteni, és átmeneti babakorba való visszavágyódást követ?en újra lendületet kap a fejl?dés.

Levele olvastán két dolgon morfondíroztam: egyrészt, hogy vajon találkozott-e fia olyan tragédiával, érte-e olyan veszteség, ami megrendíthette a világ biztonságába, élvezhet?ségébe vetett hitét. Mert a fenti általános jelenségeken túl kisfia mintha az egész jöv?t?l, az életút végigélését?l lenne megrémülve, s ha ez a – filozófiai értelemben akár jogos – félelem minden életterületre rátelepszik, az megakadályozza a mindennapi örömök élvezésében.

A másik, ami eszembe jutott, hogy van-e lehet?sége kisfiának olykor valóban visszatérni a kisbabás létbe, be tudja-e gy?jteni az olyan, kevéssé nagyfiús örömöket, mint az ölbe bújás, dédelgetés, babusgatás.

Ha a téma újra el?kerül, én biztosítanám ?t arról, hogy bizonyos értelemben mindenki izgul azon, hogy is alakulnak majd a dolgai az életben, hiszen nem látjuk el?re a jöv?t, de ahogy eddig is, a kés?bbiekben is biztos lesz rengeteg klassz élményük közösen és külön is. Lehet arról beszélni, hogy ? mindig a maga kisfia lesz, bármikor fordulhat Önökhöz szeretetért, tanácsért, és hogy még milyen nagyon sok évet töltenek majd együtt a feln?tté válásig. A közös játékok közé pedig beiktatnék egy újat: miért is ne játszhatnák azt, hogy ? újra kisbaba – bebújhat akár az Ön pólója alá és kiszülethet onnan, eljátszhatják, hogy újra pólyásbaba, ihat cumisüvegb?l, újraélheti a dajkálást, ringatást, stb. Nagyon szokták szeretni a gyerekek, ha így újraélhetik a szül? örömét a beszélni nem tudó baba els? szavainak, az els? lépteknek, s a babás létben való megmerülést követ?en érzelmileg feltölt?dve térnek vissza valós életkorukba.

Ezzel együtt, ha ez az elakadás tartóssá válna, és huzamosabb ideig gátolná az életkorban elvárható örömök megélését, akkor érdemes lenne fontolóra venni szakember megkeresését!

Üdvözlettel – Kiss Kinga