Kier?szakolt láthatás?

Véleményét szeretném kérni 11 éves fiammal kapcsolatban. Nem akar az el?írt láthatásra menni apukájához, amit azzal indokol, hogy nem jó neki hallani, ahogy apukája élettársával szexel. Elmesélte, hogy miket hall, hogy éli meg ezeket az éjszakákat. Mikor ezt legel?ször sírva elmesélte, gyermekpszichológus tanácsát kértem. Azt mondta, ezzel nem lehet mit kezdeni, beszéljek a volt élettársammal. Ez meg is történt. Már azóta a fiam is fel merte vállalni vele szemben, hogy ez a problémája. Apukája mindent tagad, inkább a gyerek szavahihet?ségét kérd?jelezi meg. Megpróbálja ?t elbizonytalanítani, különböz? magyarázatokat kitalálni vagy visszatámad, érzelmi zsarolást folytat. Többször van úgy, hogy mikor elérkezik a láthatás ideje, dührohamot kap, sír, csapdos, ma már olyat mondott, hogy bárcsak megdögölne. Próbáltam megvigasztalni én is és a testvére is, aki már feln?tt. Elmondtam neki, milyen következményei lesznek, ha nem megy a láthatásra. (Ilyenkor megbüntet 10000Ft-ra a Gyámügy, mondván, nem készítem fel a gyereket megfelel?en, hogy apukájához akarjon menni.) Ha én viszem szakemberhez a gyereket, annak véleményét nem fogadják el. A hivatal nem kér vizsgálatot, csak ha én kérem, és annak költsége engem terhel. Annak árát nem tudom a havi keresetemb?l el?teremteni. A gyermeket nem hallgatják meg, mert csak 12 éves lesz nyáron. Hogy segítsek a gyermekemnek? Ördögi kör a törvény, hivatal, apuka... Félek, nehogy a kisfiam depressziós legyen... Ön mit tanácsol? Mit tegyek?

Kedves Anyuka!

Ördögi körnek hangzik tényleg ez a helyzet, és szomorú, hogy egy ilyen helyzetben a gyermek a szenved? alany, és a gyermekvédelem nem a gyermeket védi. A láthatás arról szólna, hogy a gyermek kapcsolata er?södjön a szül?jével, ez esetben azonban pont azt éli meg, hogy egy ennyire egyértelm? kérést nem tart tiszteletben, hogy ? “nem elég fontos” az apukájának. Ennek felülírására már most gondolni érdemes, akár csak annyival, hogy minél több helyzetben, minél több személyt?l azt hallja és azt tapasztalja, hogy ? fontos, és tiszteletben van tartva. A másik lényeges kérdés, hogy a szexualitásához hogy fog kapcsolódni, mert most pont abban az id?szakban van, amikor már elkezd érdekl?dni a teste, a másik nem felé, és a hormonok is lassacskán beindulnak, amihez eleve sok b?ntudat társul a természetes kíváncsiság mellett, és testképében is sokkal bizonytalanabb, sérülékenyebb. Talán az apa ebben a kérdésben, ami fia férfiszerepér?l szól, jobban közeledni tud gyermekéhez. Érdemes lenne vele nem a hibáztatás és vádlás szemszögéb?l beszélgetni, hanem aróól, hogy ez milyen hatással van fiukra - akár egy pszichológus vagy mediátor jelenlétében. Talán így esélyesebb lenne, hogy megoldást találjon a helyzetre. Továbbá megkérdezném a gyermekjóléti szolgálatot, hogy mi számít veszélyeztetésnek egy olyan helyzetben, ahol a gyermek egyértelm?en kifejezi a frusztrációját. Mert ha ez már elég indok, akkor feljelentéssel a gyermekjóléti szolgálat/gyermekvédelem dolga az ügy tisztázása, esetlegesen egy küls? szakember bevonásával. Nyilván ez nem a legjobb megoldás, mert konfliktusokat szül. Ideális esetben az apával lenne jó valami közös nevez?re jutni.

Gyermeke önbizalma, énképe, testképe meger?sítése mellett praktikus dolgokban érdemes még gondolkodni: kidomborítani azokat a pozitív dolgokat, amik jók az apás napokon, hétvégéken. Er?síteni a kapcsolatukat, máshova helyezni a hangsúlyt, és közben technikai megoldást találni az éjszakákra (füldugó, hangos zene, másik szoba, vagy bármi, ami megoldható). A legjobb az, ha gyermekével, vagy akár az apával együtt ötletelnének.

Üdvözlettel

Standovár Sára