Hirdetés

Kiközösítenek, megaláznak, pletykálnak rólam

Velem van a baj, vagy rossz környezetben vagyok és emiatt érzem magam hülyén? Az a helyzet, hogy nincsenek barátaim közel négy éve, kiközösítenek, megaláznak, pletykálnak rólam. Sokszor rámtör a sírás és már elegem van, hogy egész életembe nem volt egy normális barátom se. Mindenhol kiutálnak, vannak céljaim (a céljaimat is krítizálták), az egész falu rajtam pletykál, hamis vádakat állítanak rólam, ami persze nem is igaz és semmi valóságalapja nincsen. Egyszóval kiutálnak a suliból és a faluból. Nem adtam rá okot, hogy így bánjanak velem! Az tény, hogy az átlagtól eltér? a viselkedésem is, tehát eléggé komoly, ?színte, megért? fiú vagyok, és nem értem, mivel ,,érdemeltem ki", hogy soha nem tudtam egy adott közösségbe beilleszkedni, mert egyszer?en megutálnak ,,ok nélkül",  egyáltalán nem adtam rá semmi okot, és ezért nem értem, hogy miért??? Mindig is boldog fiú voltam, még annak ellenére is, hogy ezekkel a szörny?ségekkel vagyok körülvéve, de mára betelt a pohár! Már beiratkoztam sportra, hátha akad egy közösség, ahol olyan emberek vannak, akiknek hasonló a gondolkozásuk, mint nekem - DE NEM!!! Jártam sokáig bulikba meg különböz? helyekre is, ahová soha az életben nem gondoltam, hogy megyek, mert UTÁLOM EZEKET. Jártam 2 hétig pszichológushoz, hogy kiderítsük, mi állhat a háttérben, de nem mondott konkrét választ, csak azt ismételte nekem, amiket én mondtam el neki anno (csak más szavakkal).

NEM AKAROM SAJNÁLTATNI MAGAM, MEG NEM IS AKAROM - CSUPÁN JÓ VOLNA KIDERÍTENI, HOGY MIÉRT TESZIK EZT VELEM OK NÉLKÜL AZ EMBEREK?!? Senki sem tökéletes, én sem vagyok az, de egyszer?en még mindig nem értem, miért teszik velem. :( Anyám folyamatosan ok nélkül beszólogat, hogy milyen csúnya vagyok meg minden. ELÉGGÉ SZARUL ESETT a dolog. Dívatos cuccokban járok, emiatt lehet hogy irigység tölti el az embereket, és lehet, hogy a célom miatt is van ez a irígység az emberekben: HOGY ROMA LÉTEMRE MAGASRA TESZEM A LÉCET ÉS A REND?RI PÁLYÁT VÁLASZTOM MAJD. A faluban (nem a családtagok), a szomszéd, a postás, meg hasonló emberek olyanokat kérdeznek, hogy mit csinálok ma, hova jársz suliba, szoktál-e takarítani, dolgozol-e, merre mész holnap busszal stb. És már kezd elegem lenni, hogy mindenki velem foglalkozik, és sima idegenek elkezdenek lekezel?en kérdez?sködni, MERT NINCSEN EGYSZER?EN JOGUK, SEMMI KÖZÜK HOZZÁ!!! És ha netán beszólók nekik, hogy nincsen közük hozzá, vagy csupán ezeknek az embereknek nem köszönök, már szólnak az anyámnak, hogy ,,tanítsd meg a fiadat, mert olyan buta, hogy nem tud köszönni", és ezért is én cseszek rá, mert az anyám jól leordítja a fejem; "legközelebb köszönj Gizi néninek, mert megharagudott ránk".  Anyámnak elmeséltem a problémáimat, le is szarta nagy ívben!! Az én szavam semmit nem ér. Elegem van, hogy ilyen emberek vesznek körül. HA TEHETNÉM, ELMENNÉK JÓ MESSZIRE, DE NEHÉZ, MERT NEM TUDNÉK HOVA MENNI, PÉNZ MEG ILYENEK MIATT. Rokonaim már régen elhunytak mert egy darabig meg tudtam volna magam húzni náluk, ha élnének, de ezt is kil?ttem :( Nem elég, hogy mindenki leszarja a fejemet, nincsenek barátaim - SENKIM SE A KUTYÁMON KÍVÜL, erre még idegen emberek kérdez?sk?dnek olyan dolgokról, ami nem tartozik rájuk, és az anyám szándékosan a fejemhez vágja, hogy csúnya vagyok - de az is lehet, hogy neki van igaza, de akkor se kéne arcba támadnia!!!!

Egyébként a célom az hogy rend?r legyek, félig roma vagyok és 19 éves. És az bánt, hogy az anyám lecsunyázott, családtagtól is megkaptam keményen - anyám nem roma, csak az apám. Ha esetleg valakinek volna tanácsa, hogyan kezeljem a dolgokat, megköszönném!!! Bennem van-e a hiba? Más is kapott ilyen hatalmas pofont az élett?l, és ha igen, hogyan kezeltétek? Én mindent megtettem, de egyre rosszabb a dolog. NEM SAJNÁLTATOM MAGAM, CSAK SZERETNÉM EZEKET A DOLGOKAT MEGOLDANI. Bocsi a sok szóért, ha kapok értelmes és együttérz? válaszokat, nagyon hálás volnék, mert jó volna valakivel megbeszélni ezeket a dolgokat. Üdv:. 19 éves, félig roma Fiú vagyok (aki a jók közé tartozik). Aki ezt olvassa, el?re köszönöm a válaszait, és azt is köszönöm, hogy rám pazaroltátok a(z) id?töket!
És hát nem a származásomra akarom fogni... Ötletek???? Köszi!!!

 


Kedves Fiatalember!

Köszönöm az ?szinte, keresetlen sorokat, jó érzés ilyen nyíltsággal és önismereti érdekl?déssel találkozni. Két oldalról közelítem meg a választ, s remélem, e két széls?séges néz?pontból ki tudod válogatni magadnak, amit fontosnak, hasznosnak érzel, igaznak látsz a saját helyzetedre nézve. Azaz: a világ kényszerít téged szám?zetésbe – vagy inkább Te magad szám?zöd a világot?

Ha onnan nézzük, hogy hogyan viselkedik a környezeted veled, a leírás alapján tényleg azt lehet gondolni, hogy „kakukkfióka vagy”. A kialakulóban, megszilárdulóban lév? értékrended más, mint az ismer?seidé, s?t, a családodé. Számodra fontos az egymás felé irányuló megértés, figyelem, fontos a személyes tér tisztelete, az önállóság elismerése. Céltudatos vagy, kit?ztél magad elé egy célt, amiért küzdesz, ami reményt és kitartást ad neked. De az a világ, amiben most élsz, nem ezek szerint a szabályok szerint m?ködik, ezért nem kapsz benne elismerést, és nem tudsz benne érvényesülni, s?t, meg akar változtatni téged, hogy olyan legyél, mint a többiek. Ugyanis a többiek számára fenyeget?, ha valaki másképp m?ködik, mert ismeretlen, és megkérd?jelezi, hogy az a tuti jó, ahogy ?k m?ködnek. Sokszor pedig valóban az irigység vezeti arra az embereket, hogy másokat becsméreljenek.

Ha ez a helyzet, akkor egyértelm?en arra vezet az utad, hogy elhagyd azt a közeget, ahol nem érzed jól magad, és válts arra, ahol magadhoz hasonlóbbakat találhatsz: például olyanokat, akik szintén rend?rnek tanulnak. Vagy akiknek fontos a kutyájukkal való szoros kapcsolat? Lehet, hogy nincs egy „földi mennyország”, ami mindenben megfelelne neked – de a különféle igényeidnek egyenként megfelel? tevékenységeket, társakat találhatsz. Te mit tudnál másoknak adni? Valakinek miért lenne jó, ha a barátod lenne? Ha ezekre a kérdésekre tudsz válaszolni, talán tisztábban fogod látni, merre, és hogyan keresgélj.

Ez már át is vezet a másik néz?ponthoz, ahonnan a helyzetedet vizsgálhatjuk: Te magad. Az ifjúkor az útkeresés ideje, amikor minden megkérd?jelez?dik, és a legapróbb dolgok is kíméletlenül mérlegre kerülnek. A tét tényleg nagy: sikerül-e olyan életet kialakítani, amiben boldog leszel? Az, ahogyan Te létezel a világban, hatással van másokra, és alakítja a kapcsolataidat. Mi a Te részed abban, hogy így alakulnak a dolgok? Például mennyire vagy türelmes másokkal? Nehéz ügy, de hidd el, nem elvtelen dolog olykor „diplomataként” viselkedni: Te pl. úgy gondolod, hogy Gizi néninek semmi köze hozzá, mikor takarítottál utoljára. De a nyugalom érdekében mégis hasznosabb egy széles mosollyal tájékoztatni ?t huszonharmadszor, hogy „egy hete!”, mint megpróbálni megnevelni, hogy ne kérdez?sködjön…

Ha legközelebb lehet?séged adódik pszichológushoz menni, szerintem adj neki, illetve a kapcsolatotoknak több esélyt: két hét nagyon kevés arra, hogy valódi beszélgetés alakulhasson ki. És vajon amit megismételt a szavaidból, abból mit hallottál meg igazán?

Kívánom neked, hogy kitartóan küzdj a céljaidért, és érj el sikereket. Hogy ?rizd meg, élvezd, és hamarosan megoszthasd másokkal is azt a hatalmas kincset, hogy „mindig is boldog fiú voltál”.

Üdvözlettel

Simon Sarolta

 

 

 

Hirdetés
Hirdetés
Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL

Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.

Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.

Feliratkozás

Kérje a MIPSZI hírlevelét

Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.