"Kilóg a sorból" az oviban

A kisfiam ?sszel múlt 4 éves és akkor kezdte az óvodát. Mivel nem volt el?z? évben oviköteles, még nem ment. Ennek az egyik legf?bb oka, hogy 2 és fél éves volt, amikor született az öccse, és a szobatisztaságban visszaestünk, az oviban pedig ez feltétel volt. Mindent nagyon id?ben csinált, 8 hónaposan már kapaszkodva, 12 hónaposan egyedül járt. 2 évesen folyékonyan beszélt és 27 hónaposan teljes dalokat énekelt. A véd?n?, a gyerekorvos szerint is okos gyerek és hihetetlen
mozgáskordinációja van, 4 évesen rúdra mászik stb. Ennyi id?sen érdekli, hogy mi történik a testünkben, pl az étellel, hogy gy?zi le a betegséget, mi a szerepe a vérnek. Én tudom, hogy nagy a mozgásigénye és igényli a beszélgetést. Az oviban az óvón?k szerint még a 3 éves szintet se éri el, többször rá kell szólni, hogy öltözzön, mert inkább nézel?dik. Nem akar együtt énekelni és szerintük nem figyel. Igazából együtt énekelni velem se szeret otthon, csak egyedül, és nagyon is figyel, mert minden alkalommal fejb?l elmondja a verset, dalt, amit aznap hallott. Nagyon el vagyok keseredve, mert az óvón?k szó szerint állandóan letámadnak, hogy kilóg a kisfiam a sorból. Nekem se mindig fogad szót els?re, de tudom kezelni. Beszéltem egy fejleszt?pedagógussal, mert a délutános óvón? szerint figyelemhiányos a gyerekem és nem fog tudni tanulni az iskolában, de a fejleszt?pedagógus azt mondta, hogy szerinte okos a gyerek és az ilyenekkel nehéz. Ezt nem merem az óvón?nek mondani, mert szerintük ugyanúgy kellene viselkednie, mint a többi gyereknek, és csak szófogadatlan. Ez állandó konfliktus. Mit tegyek?

Kedves Andrea!

A helyzet legegyszer?bb feloldása az lenne, ha elvinné szakemberhez a fiát, aki kiállít egy szakvéleményt az óvón?k által felvetett kérdéssel kapcsolatban. Így ?k is érezhetik, hogy komolyan vannak véve, ami általában jobb irányba viszi a kapcsolatot a szül? és pedagógus között. Másrészt nem “elfogult” szül?t?l kapnak választ, hanem egy szakember tollából. Így pedig vagy mindenki megnyugodhat, hogy nincs eltérés a figyelmi és egyéb funkciókat tekintve, vagy ha valóban van olyan szempont, amire oda kell figyelni, id?ben kaphat a fia megfelel? fejlesztést, hogy mire iskolás lesz, addigra ezek a nehézségek megoldódjanak. Hosszú távon feszültséghez vezet a "kinek van igaza" dilemma, miközben egy pár alkalmas vizsgálat fényt deríthet a felvetett kérdésre.

Üdvözlettel,

Kovács Réka