Nagyon szorongó és teljesíteni akaró személy vagyok, aki mindig mindent tökéletesen akar kivitelezni, gyakran szorongok csekély helyzetek és problémák miatt is, a gyomrom gyakran görcsbe szorul, ilyen napokon enni sem tudok rendesen, szinte hetente fáj a fejem úgy, hogy muszáj fájdalomcsillapítóval aludjak, és úgy érzem, nem vagyok képes beilleszkedni egy munkahelyre sem, mivel a konkrét semmitől is szorongok, akkor is, ha teljesen kedvesek a főnökök, kollégák, és semmi probléma sem lenne... Már előre félek attól, hogy újra elkezd fájni a fejem a szemem fölött-homlokomnál, és emiatt újra haza kell kéredzkednem. Egyenesen kínzásnak élem meg az amúgy könnyű és kényelmes irodai munkát, hogy 8-9 óram rámenjen naponta és félek, hogy lassan itt is fel fogok mondani. Nem tudom, mitévő legyek, hogy másképp tudjak hozzáállni a munkahelyhez. :( Kérem, adjon nekem tanácsot, mivel 2 hete váltottam munkahelyet, ezért még nem tudok elszabadulni pszichológiai konzultációra.

Kedves Kérdező!

Mintha több, különböző dolog nehezítené a munkahelyi beilleszkedését. A teljesítménnyel kapcsolatos szorongás miatt a könnyű munka is nehéz, mert nincs olyan tökéletes megoldás, aminél ne lehetne tökéletesebbet találni. Az aggodalom, szorongás miatt nem tud enni, fáj a feje, emiatt nem alszik jól, nem tud olyan színvonalú munkát végezni, amivel elégedett lenne. Panaszaira gyógyszereket szed, emiatt nem tud megfelelően koncentrálni. Sajnálja a munkával töltött időt („kínzásnak élem meg…., hogy 8-9 órám rámenjen naponta..).

Úgy tűnik, hogy a munka csak kényszer Önnek, nem talált még olyan tevékenységet, amit szívesen végezne, ami építené, fejlesztené Önt, ami olyan kihívások elé állítaná, amiért megérné a nap nagy részét ezzel tölteni. Lehet a könnyű irodai munka unalmas és érdektelen, melyben az egyetlen kihívás, hogy tökéletes legyen. Próbálja beleképzelni magát különböző szerepkörökbe. Ha álláshirdető oldalakat nézeget, olyanoknál is álljon meg, amikre eddig nem gondolt, és megragadja a fantáziáját. Sok esetben nem a végzettség vagy a gyakorlat a legfontosabb, hanem az érdeklődés, a motiváció.

Ha mégis felmond, akkor keressen fel pszichológust, ennek szükségességét már levelében felismerte. Lehet, hogy a terápia kezdeti szakaszában alkalmi munkát is vállalhatna, amíg megtalálja az „igazit”. Szakembert a MIPSZI oldalain is kereshet.

üdvözlettel

bárdos kata