Kisfiam folyton piszkálódik

7 éves fiam az iskolában folyton piszkálódik a társaival - meglátásom szerint ezt egy negatív élmény el?zi meg, amin nem tud túllépni. Hogyan taníthatnám meg neki
felismerni, feldolgozni ezeket az élményeket játékos módon, esetleg feladatokkal? Beszélünk róla, de úgy érzem, ez nem elegend?.

Kedves Édesanya!

Levelében nagyon kevés konkrétumot említ, így csak néhány általános megjegyzést tudok hozzáf?zni a felvetett témához.

Az egyik: abban egyetértek, hogy a beszélgetés nem elég - egy éppenhogy kisiskolás gyermek még nem a szavak világában, a beszéd kommunikációs formájában érzi otthon magát, még nem ez élményfeldolgozásának f? terepe. Ehhez az is hozzájárul, hogy az sem biztos, hogy pont az Ön f? feladata ebben a helyzetben segíteni a gyermeket - ha jól sejtem, az iskolai közösségben történhetett az a "negatív élmény", amir?l szót ejt. 

Ez már át is vezet a következ? észrevételemhez: a piszkálódást nem elég pusztán a "piszkálódó" oldaláról nézni! Hemzseg a pszichológusok rendel?je a szül?kt?l, pedagógusoktól, akik egy-egy felt?n? magatartású gyerek izgágaságára, agresszivitására, kezelhetetlenségére panaszkodnak. Ugyanezek a feln?ttek ritkán veszik számításba a társas közeget, amelyben a kifogásolt viselkedés felépül! (Természetesen most nem arról a kisebbségr?l beszélek, amikor valóban valamely egyéni problematika, pl. diagnosztizált betegség, vagy széls?ségesen patológiás viselkedés alapozza meg a konfliktusokat). Hogyan m?ködik a közösség, amiben valaki elkezd piszkálódni? Hogyan reagálnak rá mások - a társak, a pedagógusok? Hogyan tud egy közösség mintát mutatni a jóvátételre, a megbocsátásra, egy "hibázás", félrecsúszott emberi helyzet elismerésére, majd az azutáni továbblépésre? Hiszen mindez messze nem csak egyéni feladat - sem a gyermek, sem a szül?je részér?l. "Az egész több, mint részeinek összessége" - a csoportok m?ködésének ez az alapigazsága megkérd?jelezhetetlen!

Önnek van lehet?sége a pedagógusokkal beszélgetni a kialakult helyzetr?l, illetve gyermekét segíteni abban, hogy tartalmas, biztonságos, örömteli kapcsolatokat alakíthasson ki kortársaival - pl. gyermekzsúrok, kisebb kör? baráti összejövetelek keretében. Ahol kialakíthat olyan kapcsolatokat, barátságokat, melyekben nem kell piszkálódásba menekülni. Várhatóan, ha ilyen meger?sít? élményeket szerez, megtette a maga részét a probléma rendezésében.

Ha pontosabb képet szeretne kapni, és a probléma nem simul el hamarosan, javaslom gyermekpszichológus kolléga felkeresését. Már egy alkalmas konzultáció is sokat segítheti Önt abban, hogy tisztábban lássa a helyzetet. 

Üdvözlettel

Simon Sarolta