A kisfiam igazi bagoly típus

A fiam 13 éves, most kezdi a 7. osztályt. Jó tanuló, jó gyerek, átlagos kiskamasz. Évek óta fennáll azonban az a probléma, hogy reggelente rendkívül nehezen ébred. Igazi bagoly típus, este húzza az id?t a lefekvéssel, de 10 körül elalszik, reggel meg több mint egy óra, amíg kimászik az ágyból. 6-kor ébresztem. Persze ekkor már felemelem a hangom, és mindent bevetek, mire válaszul dacol, és annál inkább húzza az id?t. Minden reggel az utolsó pillanatban indulunk, veszekedéssel, rossz hangulatban. Azt gondolom, ez mindkett?nket
megviseli (többnyire én indulok vele reggel, az édesapja korábban indul). Mindig megfogadom, hogy próbálok én is türelmesebb lenni, valamit másképp csinálni, de mindig itt lyukadunk ki. Az iskolával nincs gondja, ezzel tisztában vagyok. Próbáltam már, hogy önállóan ébredjen a
saját ébreszt?órájára, de mintha meg se hallaná. Két középkorú kollégan?mmel beszélgettem err?l, akik állításuk szerint mindketten küzdöttek ezzel egész életükben, hogy mindig mindenhonnan elkéstek, mert reggel nem tudnak elindulni. Ez most is így van, tapasztalom :) Azt
mondják, adjam fel, ? ilyen, sosem fog megváltozni, ?k sem tudtak, pedig sok kellemetlenségük adódott bel?le és a mai napig próbálkoznak, de nem sikerül. Én pont az ellentéte vagyok, nem szeretek késni, és nem tudom megérteni ezt a fajta "hozzáállást". Tényleg el kell fogadjam így a fiamat? Nem tudok segíteni rajta? Mi ilyenkor a jó megoldás, hogy ne tele stresszel induljunk a napnak?

Kedves Édesanya!

Kérdését két irányból közelítem meg. Az els?, ami arról szól, hogy mindannyian különbözünk, és vannak éjszakai baglyok és hajnali pacsirták. Ahogy írta, Ön ismeri a fiát annyira, hogy tudja, nem a reggelek embere. Ez inkább személyiségjellemz?je, mint hozzáállása. Emiatt azt gondolom, hogy bizonyos dolgokkal nem lehet mit tenni, mint elfogadni. Most nem a veszekedésre és az elkésésre gondolok, hanem inkább arra, hogy fiának sokkal több energia felkelni, elkészülni, és utolsó pillanatban odaérni, mint Önnek. Így tulajdonképpen egyfajta középút valósul meg: fia akár el is késne, Ön viszont hamarabb odaérne, így együtt éppen hogy odaérnek. Ha a serdül?kori dac ellenére meg tudja látni ebben a reggelben azt, hogy ez  mennyi energia a fiának, akkor talán könnyebb türelmesnek lenni. Azonban jogos felvetés, hogy hogyan lehetne élhet?bbé tenni a reggeleket, hogy ne kiabálás és feszültség legyen. Én lehet, hogy azzal próbálnám a változtatást, hogy kicsit kés?bb keltem. Ijeszt?en hangozhat az Ön számára. De valójában arról van szó, hogy elkezdi ébresztgetni, és x id? után kel csak fel. Valahogy arra kellene átszoktatni a gondolatát mindkett?jüknek, hogy akkor kés?bb keljen, maradhat a rohanás, de viszont a keltés legyen kés?bb, akkor viszont azonnal kelni kell. Ezt fia megélheti kompromisszumnak, és közben tulajdonképpen azt gyakorolja, hogy akkor keljen, amikor az ébresztés elhangzik. És lehet, hogy ez a kis id? is ad annyit az alvásához, hogy egy kicsit könnyebben jöjjön. Én jutalmaznám is, ha a kés?bbi kelést azonnal megteszi. Ha egy héten már pár alkalommal megvalósulna ez a fajta m?ködés, akkor már sokat tanított fiának.

Továbbá beszélgetnék az Ön helyében a fiával, hogy milyen olyan tevékenység lehet reggel, ami motiválja ?t a reggel jobb elindítására: egy hosszú zuhanyzás, vagy egy rövid videó? Ez megint úgy t?nhet, hogy az id?húzást növeli, de - amennyiben tényleg tudják szigorúan tartani, hogy csak annyi plusz tevékenység van, amit megbeszéltek -, akkor motiváció lehet a felkelésre, amit alkunak, kompromisszumnak él meg.

A másik kérdés az volt, hogy mennyire kell ezt akár feln?ttként majd elfogadnia Önnek és a fiának is, mint m?ködést. Szerintem lehet minden témával dolgozni szimbolikusan, kicsit megkeresni azt, hogy mi is az, ami visszatartja ?t a megérkezést?l. De azt gondolom, hogy ez olyan téma, ami majd csak akkor lesz érdekes, ha már a fiát is érdekli. Addig a változtatáson nem tud dolgozni, csak a helyzet kezelésén, és a kapcsolatuk ápolásán, ahogy a fentiek során írtam.

Üdvözlettel

Standovár Sára