A kisfiam mindent?l fél

Volt párommal van egy közös 10 éves fiúgyermekünk. ? egy amolyan m?vészlélek. Röviden felvázolnám a helyzetet. Sajnos vagy nem sajnos, rengeteg dologtól fél, félt már korábban is.
Kutya, kisebb-nagyobb egyaránt, magasság (akár néha már 2 m is), pók, villámlás, dörgés, es?... Legutóbbi es?s történetben már annyira félt, hogy a fejemhez vágta, hogy azt akarom-e, hogy ott meghaljunk.. Kérdésem az lenne, hogy van-e okunk aggódni?

Kedves Karesz!

Fiukra úgy utalt a kérdés elején, hogy “amolyan m?vészlélek”. Úgy képzelem el, hogy érzékeny lehet, vagyis a megélt érzelmeket intenzíven éli át, még akár akkor is, amikor nem a sajátja az. Így valószín?leg az elmúlt id?szakot, id?szakokat is intenzíven élhette meg. Úgy írja, hogy volt párjával közös a gyermek, így arra következtetek, hogy a gyermek átélt egy veszteséget, ha korábban együtt volt a család, most pedig nem. Persze most bizonyos információkat csak következtetek, hiszen részleteket nem írt le. Elképzelhet?, hogy régebben történt, és akár az is lehet, hogy nem reagált annyira nyíltan erre a fiuk. Azért gondoltam, hogy mégis megemlítem, mert a félelmek hátterében sokszor nem is az adott állat vagy természeti jelenség áll, hanem sokkal inkább egy meghatározatlan, megfoghatatlan félelem, amit könnyebb elviselni, ha testet ölt, ha belevetíti valamibe. Így ha korábban megrendült a bizalma vagy biztonságérzete, akkor feler?södhetnek a félelmek. 

A felsorolt félelmek az óvodáskorban gyakrabban el?fordulnak, és sokszor maguktól elt?nnek. Természetes jelenségként fogható fel, pont amiatt, hogy ebben az életkorban eleve több félelem jelenik meg, és el?ször mesebeli, képzeletbeli lényekbe vetítik (3-5 éves kor körül), majd pedig valóságosabb dolgokba: állat, természeti jelenség vagy betör?. 10 évesen ha ezek a félelmek hosszú ideje és sok dologgal szemben fennállnak, akkor azt mondhatjuk, hogy ez nem egy átlagos reakció, valamiért jellemz?bb ra a szorongás. Annak mérlegelélésére, hogy ez mennyire nagy probléma, vagy mennyire szükséges szakemberhez fordulni, azt szoktuk mérlegelni, hogy mennyi ideje áll fenn, van-e benne változás, vagy esetleg romlás, illetve mennyire gátolja ez a hétköznapi életben akár ?t, akár az egész családot. 10 éves gyereknél én már biztosan azt is megkérdezném, hogy mennyire zavarja ez a dolog, mert az önbizalmára is kihathat, ha fél?snek, gyengének éli meg magát.

Ha nem is feltétlenül olyan szint? a helyzet, hogy ezzel szakemberhez fordulnának, mindenképpen egy jelzésként fel lehet fogni. Valamiért szorongás van benne, és a biztonságérzetét, bátorságát, bels? erejét, “én-erejét” mindenféleképpen érdemes er?síteni. Addig is a félelmeit komolyan kell venni, mert ? tényleg megélheti annyira er?snek, hogy szinte belehal. A biztonságot és bátorságot egyel?re Önök tudják neki adni a félelmetes helyzetben.

Üdvözlettel,

Standovár Sára