A kisfiam nagyon sokat kötekedik

Kisfiam 7 éves lesz hamarosan. A problémám az, hogy a fiam nagyon sokat kötekedik velem és az édesapjával. Van, hogy felkelés után egyb?l beleköt mindenbe, ezzel tönkretéve a hétvégéket is. Ez már több éve így van. Van, hogy van er?m kedvességgel, józan ésszel ezt leállítani vagy figyelmen kívül hagyni, van, hogy nincs. Van egy 2 éves kishúga is. Azért fordulok Önhöz, mert nem értem, miért csinálja ezt a fiam. Mindennél jobban szeretem ?t, ezt el is mondom neki szinte naponta. Normális keretek között nincs, amit ne adnánk meg a gyerekeknek. ? mégis sokszor elégedetlen, puffog vagy mérgel?dik. Mit tehetnék a szeretettelibb mindennapokért?

Kedves Eszter!

Kisfia kötözködése, a mindennapok konfliktusa nehézzé teszi, hogy a valódi problémát, rossz érzést, félelmet, szomorúságot észrevegyék. Ha korábban nem volt ilyen, és “egyszer csak” jellemz? lett rá, akkor érdemes végiggondolni, hogy abban az id?szakban mi történt, milyen változások voltak, veszített-e el valakit, vagy történt-e valami a családban, stb. Ahogy említette, hogy van egy kistestvére, aki 2 éves, felmerült bennem, hogy az ? születéséhez nem köthet?-e ez a kötekedés, rossz hangulat. Az, hogy semmi sem jó neki, elégedetlen, mérgel?dik, szólhat arról, hogy másfajta negatív érzését, dühét, csalódottságát, stb. nem fejezheti ki, vagy nem képes kifejezni, így minden más területen próbálja ezt megtenni. Illetve mintha magas elvárásai lennének a körülötte lev? történések, személyek felé, ami összefügghet azzal, ha önmagát kevésnek tartja, vagy a körülötte lev? mércének nem tud megfelelni/azt hiszi, hogy nem tud megfelelni. Szóval a kötözködése, mérgel?dése, negatív hozzáállása kezelésére lehet, hogy az a legjobb reakció, ha hagyják neki, hogy kifejezze rossz érzését, csalódottségét, puffogását (persze olyan módon, ami a másik embert nem sérti, ami az ? negatív érzéseir?l szól, nem a másik becsmérelésér?l, kritizálásáról). Ha mindig mindent megtesznek érte, akkor is lehet olyan, hogy rosszul érzi magát, és fontos, hogy megélhesse, hogy olyan is van, és olyankor is elfogadható, szerethet?, ha nem könny? vele. Második lépésként ideális az lenne, ha meg tudná fogalmazni, hogy valójában mi bántja. Ehhez olyan helyzet szükséges, ahol megfelel? érzelmi biztonságban van, épp er?snek éli meg magát, hogy megossza, és az elhangzott információval nem élnek vissza. Töltsenek együtt id?t minimálisan irányított helyzetekben (elalvás el?tt a félhomályban, vagy sétálva az erd?ben/Duna-parton/játszó melletti kis utcában... vagy akár alkossanak együtt, szedjenek kavicsokat, vagy verjenek be szögeket. Bármi, amit szívesen csinálna együtt Önökkel, és mozgásos tevékenység, de nyitott annyira, hogy el merje mondani, mi bántja, még ha esetleg ez olyan régi is, ami évekkel ezel?tti, vagy évek óta jelen van.

Üdvözlettel

Standovár Sára