Kislányom apja helyett a barátn?met választanám

39 éves n? vagyok, 15 éve élek párkapcsolatban egy 40 éves férfival, van egy 3 és fél éves kislányunk. Tavaly júliusban, a facen megismerkedtem egy 57 éves n?vel, aki 250 km-re lakik, és már a levelezés alatt kezdtem beleszeretni. Találkoztunk egy hónap után, és együtt töltöttük az éjszakát. Felejthetetlen volt. Mindkett?nknek ez az els? tapasztalata n?vel. Találkozgattunk, és egy fél évre rá elmondtam a páromnak, hogy mi van köztünk. ? engedi, hogy találkozzunk, szeret, ragaszkodik hozzám, de én már nem szeretem, nem vágyom rá!
A barátn?mmel pedig akkora szerelem lett, hogy sírunk minden elválásnál, elmondhatatlan, miket élünk át együtt! Jó lenne mindig együtt, de nekem nincs munkám, csak alkalmi volt, már az sincs, párom tart el. A lakás az enyém, és van még egy lakásom. Nem élnek a szüleim, nincs testvérem, örököltem a lakásokat és egy kevés készpénzt. A szerelmemnek ott van a munkája, a feln?tt fia, a ház, amiben él a fiáé, ? haszonélvez?, és van tartozása. Én nem tudok odaköltözni a gyerekkel, mert azzal tönkretenném a gyerekemet és az apját is, ? nem tud jönni, mert itt mib?l élünk meg, hol talál munkát ennyi id?sen, ráadásul Borsod megyében, nekem pedig ki tudja, mikor lesz állásom.
Nem bírja senki ezt a jelenlegi helyzetet. Ön mit tanácsol?

Kedves kék76!

Problémája összetett, de ragaszkodjunk a tényekhez.

Azon az állásponton vagyok, hogy ha egy házasság megromlott, elhidegült, nem érdemes fenntartani a látszatkapcsolatot csupán a környezet, vagy éppen a közös gyermek miatt. Akkor gyakorlatilag mindkét fél a gyermekbe kapaszkodik, szinte pajzsként használva ?t. Lássuk be, ez a felel?sségteljes szül?i képpel nem összeegyeztethet?.

Ha a kislány ragaszkodik az édesapjához (aki „jó” apaként viszonyul hozzá), nem szabad ?ket elválasztani egymástól, hanem olyan megoldást kell találni, ami lehet?vé teszi a rendszeres találkozásokat, együttléteket. Persze azt id?vel meg lehet értetni a gyermekkel, hogy noha anyu már nem szereti aput, attól még apu szereti ?t, és ez így is marad.

Kérdés – továbbra is a kislányt el?térbe helyezve -, vajon az a megfelel? lépés-e, ha rögtön közös életet kezd a másik hölggyel? Szerintem inkább az lenne célravezet?, ha köztes megoldást találna, vagyis fenntarthatná a szerelmi kapcsolatot, ugyanakkor nem kényszerítené a kislányát arra, hogy újabb függ?ségi viszonyba kerüljenek: vagyis nem várható el, hogy amint eddig az apa anyagi helyzete határozta meg az életszínvonalukat, úgy ezt a szerepet mostantól a másik hölgy töltse be.

Azt írja, van még egy lakása azon kívül, ahol most élnek. Az ingatlan mindenkor jó befektetés: akár eladja, akár bérl?ket keres, azzal átmenetileg is bevételhez juthat. Vagy akár oda is költözhet a kislánnyal – így nem kell egy fedél alatt élniük az édesapával, viszont a kapcsolat fenntartható.

Azt tanácsolom Önnek, gondolja át, milyen lehet?ségei adódnak, és mindenkor úgy mérlegeljen, hogy felel?sséggel tartozik a kislányáért!

Üdvözlettel:
Herceg Attila