Kislányom "fura" szokása

8 éves kislányommal kapcsolatban szeretnék kérdezni. Kb. 2 éves kora óta (mióta lekerült róla a pelenka) tapasztaljuk, hogy különböz? módokon jelen van nála az önkielégítés. El?ször azt vettük észre, hogy az autósülésben ülve dörzsöli oda magát a lábai között kapcsolódó csathoz, de egyrészt alig hittünk a szemünknek, másrészt gondoltuk, hogy majd úgyis elmúlik, ha n? és nagyobb ülést kap, amelybe már az autó rendes biztonsági övével van becsatolva. Ehelyett azonban abban is elkezdett el?re-hátra csúszkálni. Ezt azóta is szinte azonnal elkezdi, ahogy beül az autóba, és minden kérés vagy felszólítás ellenére sem nagyon akarja abbahagyni. Ett?l kezdve rendszeresen rászóltunk, hogy ne "rángassa magát", de ez sem használt semmit. Ha megkérdezzük, hogy miért csinálja, akkor kitér? választ ad. Ráadásul most már azt látjuk, hogy pl. rajzolás közben, az asztalnál ülve is ezt csinálja, s?t az iskolai órák alatt is. Nem tudom, hogyan lehetne vele err?l beszélgetni. Nyilván nem az a cél, hogy b?ntudatot keltsünk benne a szexuális örömhöz kapcsolódóan, és nem is szeretnénk a fejében ezt a tevékenységet a szexszel összekapcsolni, de valahogy csak le kellene err?l szoknia, miel?tt még valaki más szégyeníti meg emiatt. Úgy gondoljuk, hogy egyfajta feszültségoldó tevékenységként éli meg, de kezd aggasztó gyakorisággal el?fordulni. Korábban sokat szopta az ujját, iskolás fejjel rászokott a körömrágásra. Ugyanakkor ügyes, okos, jól teljesít?, els?szülött kisgyerek, aki szeret iskolába járni és egy kifejezetten oldott légkör? osztály tagja, ahol stabil barátai vannak. Mégis szorongana valamit?l? Hogyan tudnánk segíteni neki, hogy lelki sérülés nélkül leszokjon err?l a fura szokásáról? Segítségét el?re is köszönöm.

Kedves Édesanya!

Nagyon sok hasonló kérdést kapok mostanában.

A gyerekek maszturbációjáról teljesen zavaros gondolatok vannak a szül?k fejében. Általában úgy kezd?dik, hogy egy gyermek spontán módon megtapasztalja a testi jó érzést, és aztán az adott helyzetben elkezdi csinálni, de utána egyre többször, más körülmények között is. Mivel autóban folyamatosan ül, ezért a helyzet el?hívja ezt, és rögtön ott van a jutalom, az önmegnyugtatás. Jól látja, hogy ez még nem kapcsolódik a szexhez.

Most azonban már elég nagy ahhoz, hogy el lehessen magyarázni neki, hogy akárhol, akármikor nem jó ezt csinálni, mert a környezet reakciója nem mindig toleráns. És el lehetne kezdeni vele keresni más feszültségoldó tevékenységeket. Ill. megkeresni azt, hogy vajon miért szorong, miért rágja a körmét. Az els? gyerekekben gyakrabban van megfelelési kényszer, mert talán az ? nevelésükben még sok szül? nagyon meg akar felelni a szül?i feladatnak. Sokkal több szorongást adunk át.

Nehéz nekem konkrét tanácsokat adni, hogy mit is mondjanak, hogyan tereljék el, mert minden gyerek, minden család más – ahhoz jobban kellene ismerni Önöket. Ha nem oldódik a feszültsége, és nem csökken a maszturbációja, azért érdemes lenne egy szakembert megkeresni, hogy átlássák, mi segítene abban, hogy ne ez legyen az önmegnyugtatás eszköze.

És ajánlok egy könyvet, amiben a gyermekkori szexualitásról olvashatnak: Jan-Uwe Rogge: Még hogy mindent tudnak? Park Kiadó, 2007.

Üdvözlettel: Majoros Andrea