Ötéves kislányommal kapcsolatos problémával fordulok Önhöz. A kislány rendkívül félénk, visszahúzódó természet?. A feleségem és én is alapvet?en hasonlóak vagyunk, ennek ellenére mindig próbáltuk már egészen kicsi kora óta gyerekek közé vinni. Sokszor csatlakoztunk a játszótéri csoportokhoz, hogy ? is lássa, hogy keressük a többiek társaságát, de ? ilyenkor általában elment egymagában a játszótér másik felére játszani. Fontos kiemelni, hogy hozzánk rendkívül ragaszkodik, és velünk nagyon vidám egész nap. Van egy hároméves öccse, akivel nagyon jól kijönnek, szeretik egymást, egész nap játszanak. Az ? játékuk során szinte mindig a kislányom irányít, ? mondja meg, hogy mit és hogyan játsszanak. Abban az esetben, ha nem úgy történik a játék, ahogy ? akarja, általában veszekedés alakul ki.
Az óvodában azonban több probléma is jelentkezik: az egyik legfontosabb az, hogy a fogócskázást kivéve általában egyedül játszik a kislányom. Eddig két oviba járt költözés miatt, és mindegyikben ez a helyzet. A többi gyereket leveg?nek nézi, hozzájuk se szól. A napokban meghívták egy játszóházba szülinapozásra, ahol a többi kislány egymás társaságát keresve együtt játszott, ? pedig teljesen egyedül ugrált, csúszott egész nap. Ennek ellenére nagyon jól érezte magát. Próbáltam néha rávezetni, hogy menjen oda a többiekhez ugrálni. Ez meg is történt, de miután a többiek odébbálltak, ? megint egyedül maradt. Er?ltetni semmiképpen sem szeretném azt, hogy barátkozzon. Furcsa volt azonban, hogy ? sem kereste a többiek társaságát, és az ? társaságát sem kereste semelyik csoporttársa. Nekünk kicsit úgy t?nik, hogy a többi hasonló korú gyereket butának tartja. Volt egy id?szak, amikor egy kislány az oviban folyton a kislányom társaságát kereste, egész nap követte és vele játszott. Erre a kislányom azt mondta, hogy ez a kislány állandóan követi, vele akar játszani, ezért teher számára. Ez a barátság azonban drasztikusan megváltozott, és a két gyerek leveg?nek nézi egymást. További probléma az oviban az, hogy, amennyiben bántják a többiek, akkor egyáltalán nem védekezik. Mindkét oviban azt tanácsolták, hogy, bár hivatalosan ezt ?k nem mondhatják, de vegyük rá a lányunkat, hogy amennyiben bántják, akkor védje meg magát, lökjön vissza stb. Jelen pillanatban már a legkisebb, akár véletlen lökés esetén is rendkívül kikészül a kislányom. Gyakran a többiek ezt kihasználják és ténylegesen bántani is szokták. ? csak menekül, sír, illetve jó esetben szól az óvón?nek. Amikor megkérdeztük, hogy miért nem védi meg magát, akkor azt mondta, hogy azért, mert az óvón? rá fog szólni azért, mert visszatámad. Fontos kiemelni, hogy a kislányom nagyon követi a szabályokat. (Az oviban. Otthon nem annyira.).
Jellemz? egy kett?sség a kislányom viselkedésére. Itthon egész nap rajtam és a feleségemen lóg, mindig együtt alszunk, sokszor ölelkezünk. Ugyanakkor az els? ovijában az óvón? arról számolt be, hogy érzelemmentesen viselkedik a gyerek. És valóban most is jellemz?, hogy pl. reggel odaköszön neki a dadus, kérdez ezt-azt t?le, és ? zavarba jön és hozzánk fordulva ölelget minket. Hasonló helyzet szokott lenni akkor is, ha pl. ajándékot kap rokonoktól. Olyan, mintha szégyellné azt, hogy örül neki. Egyébként rokoni látogatás során rendkívül nehezen oldódik fel, de azt követ?en már felszabadultan viselkedik. A látogatások elején az a jellemz?, hogy a nyakunkon lóg. A kislányom rendkívül érzékeny. Ha pl. az óvodában megkérdezik t?le kedvesen, hogy miért nem vitte vissza a poharat az asztalra, sírva fakad.
Ön szerint a leírtak alapján mennyire nagy a probléma és milyen teend?ket javasol?
