A kislányom teljesen kisajátít magának

2 éves a kislányom, és a problémánk az lenne, hogy teljesen kisajátít magának. Férjem külföldön dolgozik, ritkán és keveset van velünk, a nagyszül?k a távolság miatt szintén nem vigyáznak rá, nagyon ritkán látogatják, ezért állandóan kettesben vagyunk. Nagyon aktív, már-már hiperaktívnak mondható gyerek, ezért viszem ennek megfelel? foglalkozásra hetente. A probléma az, hogy teljesen kisajátít magának, ha telefonálok vagy mosogatok stb. teljesen kifordul magából és cirkuszol, rángat, hogy rá figyeljek. Kérdésem az lenne, hogy tudnám elérni, hogy kicsit elfoglalja magát és tudjon egyedül játszani, a kis képzeletvilágát fejleszteni. Játszóhazban, játszótéren elutasító a gyerekekkel, ott is csak velem akar lenni. Mit tudnék tenni ?

Kedves Édesanya!

Kislánya ragaszkodása talán kissé intenzívebb, mint az adott életkorban általában el?fordul, mégsem feltétlenül nagy problémára utal. A gyerekek olyan dolgokat, m?ködéseket, reakciókat sajátítanak el, amilyenekkel találkoznak saját magukon és a körülöttük lev?kön keresztül. Élethelyzetükb?l az derül ki, hogy kislánya számára Ön az els?dleges, és szinte egyetlen biztonságos pont, bázis, ahova bármikor mehet, akihez segítségért fordul, akiben bízik. A foglalkozások fontosak, de els?dlegesen nem a szocializálást segíti el?, hiszen végigcsinálhatja a programot úgy is, hogy végig Önnel, az anyai ölben van. Így egyre kevésbé kezd el világot látni, felfedezni, eltávolodni. Ebben az életkorban a világ felé nyitottság mellett már jelen van a félelem is, hogy a nagy, ismeretlen külvilág veszélyes is lehet. Ebben keresi a biztonságot a szül?(k)nél. Önöknél kicsit felborult az egyensúly, és mintha nagyobb lenne a ragaszkodás a biztos pont felé, mint a kíváncsiság. Ezt az érdekl?dést kell felkelteni benne, hogy érezze, érdemes eltávolodni. Az egyedül játékra is ugyanez vonatkozik, hogy meg kell tapasztalnia, egyedül is képes lekötni magát, egyedül is lehet érdekes. Ezeket gyakorolni lehet. Például a közös játék alatt jó, ha van valódi, intenzív közös játék, és utána-közben olyan id?szak, amikor kicsit háttérbe vonul. Lehet, hogy els?re csak annyi történik, hogy a szerepjátékban nem vállalja fel a szerepet, hanem visszadobja neki a kérdést: "miért, szerinted mit mond az a baba, vagy mit csinál az az autó?". Így kénytelen ? eljátszani mindkét szerepet, vagy bepakolni a kislabdát a kosárba, lapozgatni a könyvet, és elmesélni, mi van rajta vagy éppen amit játszanak. Mindent kicsiben érdemes elkezdeni: egy telefonbeszélgetés még hosszúnak t?nhet egyedül, de esetleg egy rövidebb szakasz, egy mosdóba kifutás, vagy egy “várj csak, mindjárt jövök” elviselhet? számára, és ezt az id?t lehet tágítani, hosszabbítani.

Lehet, hogy motiválná és segítené kislányát az is, ha lennének rövidebb id?szakok, amikor mással lehet az Ön jelenléte nélkül. Akár csak egy kis baráttal, aki eleinte átjár Önökhöz, vagy egymáshoz, és megismerik, megszeretik egymást és a szül?t is, és Önt elengedik egy rövidebb id?re. Akár csak egy telefonhívásra - el?ször. Ezeket mind-mind érdemes gyakorolni, és egy picit tágítani a teret, egy picit feszegetni a kényelmes határt, mert így fogja az egészséges távolodás mellett a biztonságot is megélni. De nagyon fontos, hogy Ön megtalálja a saját idejét az életükben, hogy feltölt?dött, harmonikus tudjon lenni. Ugyanis enélkül nem lehet hosszú távon gyermekét támogatni és az érdekeit képviselni. Nem csak Önnek, hanem lányának is jó, ha van távolodás, és van olyan id?, ami Önr?l szól.

Üdvözlettel

Standovár Sára