Van egy 2 éves fiam, aki rágja a körmét. Körülbelül 2 hete a nagymamája vette észre - én azt hittem, csak a szokásos turkálás a szájban, ami fogzás kapcsán szokott lenni. Két kérdésem lenne. Az első, hogy emögött ennyi idősen is pszichés ok gyanítható? (Teljesen normális családban élünk). Vagy inkább csak rossz szokás? A másik kérdés természetesen az, hogy mit tehetnék ellene...  Köszönöm a választ! Betti

Kedves Betti!

Valóban, a körömrágás mögött okunk van pszichés okot feltételezni. Azonban ez nem feltétlenül kell, hogy aggodalomra adjon okot. Hiszen gondoljunk csak bele, mindnyájan alkalmazunk feszültségcsökkentő technikákat. Ilyen a viselkedéses megoldásoktól kezdve (mint például az ujjal való dobolás, vagy a káros szenvedélyek) a verbális technikákon át az az összetett belső, lélektani munka, ami segít a mindennapok feszültségével megküzdeni. Látjuk tehát, hogy még a felnőttek körében is igen széles a paletta, ami segít az egyensúly megtartásában. Gyerekek esetében azt kell tudni, hogy ők ebben a korban jórészt cselekvés mentén élik meg az érzéseiket, illetve kétéves korban még a száj ingerlése okoz örömforrást. Így a körömrágásra is érdemes úgy tekinteni, mint életkorilag megfelelő feszültségszabályozási megoldásra. Azt érdemes lehet átgondolni, hogy történt-e valami mostanában a kisfiú életében, ami fokozott feszültséglevezetésre sarkallná. Illetve milyen stratégiái voltak korábban, azt cserélte-e le, vagy most alakította-e ki ezt a megoldást.

Nagyon sok idő a fejlődés során elérni, hogy a bennünk keletkező feszültséget feltűnés nélkül, belső lélektani munkával semlegesítsük, küzdjünk meg vele. Valljuk be, a legtöbb felnőttnek sem megy ez zökkenőmentesen. Egy kétévestől pedig nem is várhatjuk. Épp ezért én nem csinálnék semmi különöset, konkrétan magával a körömrágással. Lehet meséket mesélni neki, ami a vélt feszültségforrásról szólnak, de ahhoz további információkra lenne szükség, hogy a feszültségforrást lehessen azonosítani. Támpont lehet annak megfigyelése, hogy milyen helyzetekben jelenik meg ez a viselkedés. Ha nincs más tünet, és a körömrágás nem zavarja a mindennapokat, nem szükséges szakemberhez fordulni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka