Körömrágás és indulatok

Egy huszonöt éves férjemmel együtt él? családanya vagyok. Van két gyermekünk. Egy öt- és és egy kétéves. Az ötéves gyermekem helyzetét szeretném felvázolni, ami engem kicsit aggaszt. Két évvel ezel?tt kezdte az óvodát, januárban, mikor már a kistestvérét vártuk. Úgy gondoltam, jobb lesz el?bb beszokni, még miel?tt megszületne a kicsi, habár akkor még nem töltötte be a három évet. A beszoktatás elég nehezen ment, ha azt annak nevezzük, hogy minden reggel sírt egy fél évig, hogy nem akar menni, majd ott az elválásnál szintén. A többi része könnyen ment. Megszületett 2013. április 30-án a kistestvér, és azóta is nagyon jó kapcsolatban vannak. Nagyon szeretik egymást és szoros kötelék, ragaszkodás van közöttük. Mivel egynem? fiúgyermekek, így kell?en aktívak és persze civakodnak is olykor. De ezt nem látom gondnak. Ezt a vonalat nem is bontogatnám tovább. Bence, az id?sebbik már 5 éves. A problémám vele tavaly január körül kezd?dött. Elkezdte rágni a körmét. Az óvón?k szerint nem kell aggódni, mert van több hasonló korú gyerek, aki szintén rágja. De ez a rágás csak az óvoda nyári szünetéig tartott. Nyáron nem rágta, míg itthon volt a szünid?ben, én pedig megnyugodtam, hogy akkor vége. De sajnos szeptember óta, mióta megkezdtük az óvodát, ismét rágja. Annyira, hogy körmöt se kell vágni neki. Ezt köthetem az óvodához? Továbbá ha nem másol, a tegnapi nap folyamán vettük észre, hogy tükörírással írt. Ötéves középs? csoportos... De nem tudom, mennyire aggaszto ez ilyen id?sen. Engem megijeszt, és mondtam neki, hogy nem kell még írni és hanyagolja. Egyébként nagyon jóesz?, ügyes gyerek. Hamar tanul verset és minden felkelti a figyelmét, hamar jegyez meg dolgokat. Hozzáért? gondolkodással van a dolgok irányában. Ami aggaszt még, hogy néha túl indulatos, dühös, és kiabál velünk, szül?kke l szemben, nem tudom, ez mennyire tudható be a dackorszaknak. Férjemmel jó kapcsolatban, boldog családként, harmóniában neveljük a gyerekeket. Persze szoktunk veszekedni egymással és a gyerekekkel is. Büntetésben is szoktak lenni. Kérem, segítsen választ adni a problémáimra. Keressünk gyermekpszichológust ötéves fiunk számára, vagy ezeket a gondokat kinövi id?vel? Válaszát el?re is köszönöm.

Kedves Édesanya!

A körömrágás nemcsak olyan értelemben függhet össze az óvodával, hogy ott valami szorongáskelt? dolog történhet, vagy hogy nehézséget okoz az Önökt?l való elválás – sok gyerek számára egyszer?en csak megterhel? a rengeteg napközbeni inger, az ovis elvárásoknak való megfelelés, az egésznapos kontrollált viselkedés. A körömrágás – ha nem is szerencsés megoldás – ilyen értelemben feszültséglevezetésként fogható fel. Az otthoni indulatkitörések is sokszor mintegy szelepként m?ködnek, az intézményben jól m?köd? gyerek otthon ereszti ki a "fáradt g?zt".

Pszichológus keresése el?tt inkább azt javasolnám, kérjék meg az óvodapszichológust (aki a jogszabály szerint – ha csak néhány órában is –, de minden intézményben elérhet? kell legyen), üljön be kisfia csoportjába, a megfigyeléseit pedig vessék össze az Önök tapasztalataival, hogy együtt mélyebb rálátásuk legyen, hogyan is érzi magát fia az oviban. A tükörírással ebben az életkorban pedig egyel?re nem fogalkoznék.

Üdvözlettel – Kiss Kinga