Kötelezhetnek, hogy pszichológushoz vigyem a gyereket?

Van két gyermekem, akik alapellátásban vannak. Mindkét gyermek más anyától van. A nagyobbiknak az anyjától megvonták a szül?i felügyeleti jogot. A kisebbik anyjával nevelgetjük a gyerekeket. A nagyobbik édesanyja közben meghalt. De a nagymamája még él, akinek kapcsolattartási joga van. ? az iskolával felvette a kapcsolatot és mindent ellenünk próbál intézni. És akit csak tud, ellenünk fordít. Elindította a lavinát, hogy a gyermekünknek  pszichológushoz kell mennie! Amibe mi nem szeretnénk beleegyezni. Amit szinte ránk akarnak er?ltetni. Kimondták, hogy alapellátásban él? szül?nek is kell a beleegyezése. És ha nem egyezek bele, VÉDELEMBE veszik a gyereket, mert akkor már kötelezhetnek erre. A kérdésem az lenne, hogy ez valóban igaz lehet, vagy csak fenyegetéssel próbálnak eredményt elérni?  Válaszát el?re is nagyon köszönöm!

Kedves Cinke Papa!

Levele alapján az Önök helyzetér?l kétféle gondolatom támadt: az egyik gondolat-csomagban feltételezéseim vannak, a másikban meg sok-sok kérdés… kezdjük az els?vel:

Nagyobbik gyermekére nehéz feladatot rótt az élet: az édesanyja, ki tudja, hogyan, miért, elhagyta ?t, majd kapott egy mostohaanyát, aztán egy féltestvért is, akivel osztoznia kell „megmaradt” szül?je, az édesapja szeretetén, figyelmén. Végül idejekorán el kellett szenvednie édesanyja teljes elvesztését is. E folyamat közben ráadásul mindenféle segít? intézménnyel, szakemberrel találkozott, ami valószín?leg  ezek legjobb szándékát feltételezve is még viszontagságosabbá tette az egészet. Ahogy innen látom: van mit feldolgoznia! Persze nem lehetetlen, mert adott hozzá sok er?forrás: család veszi körül, iskolába jár, és még a gyermekvédelem is óvó figyelemmel követi a családjuk sorsát (remélem, így van). A feldolgozásban sokat segíthet egy gyermekpszichológus is neki – s?t, Önnek is… hiszen, úgy látom, Önben is sok kavargó érzés munkál az egész helyzettel kapcsolatban, amit egy küls?, megért?, de semleges szempont segíthet elsimítani.

Például: a nagymama intézkedései valóban ellenségesek? Vagy lát valamit, amit Ön nem, amin lehetne, kellene javítani, segíteni, és ezért próbál – nem biztos, hogy a legszerencsésebb eszközökkel, de mégis tenni valamit? Mivel érvel a pszichológus mellett – lehet, hogy érdemes volna meghallgatni, megfontolni? És biztos, hogy az a szándéka, hogy Önök ellen fordítson másokat – illetve, hogy is tudná ezt megtenni…? Úgy látom, sok-sok félreértés van itt a háttérben, amit fontos lenne tisztázni. Ha már ott vannak Önök körül a segít? szakemberek, használják ?ket! Önök is kezdeményezhetnek a Család- és Gyermekjóléti Központnál pl. esetkonferenciát, ahova eljön a gyermek, Önök, a családsegít?jük, a nagymama, a pedagógus (illetve, akit még fontosnak tartanak)! Egy ilyen közös találkozáson mindenki véleményt nyilváníthat, és közösen hozhatnak döntéseket – hiszen mindannyiuknak dolga van ezzel a gyermekkel, mindannyian felel?s feln?ttek! Az ? érdeke itt a lényeges, nem a feje fölött, illetve egymás háta mögött, félreértéseken való vitatkozás.

Ha Ön szerint nem is kell pszichológus: m?ködjön együtt, és egyezzen bele a vele való találkozásba! Bátran mondom: ártani nem árthat, viszont együttm?ködése enyhíthet a feszültségeken. (Látom Önben a nyitottságot: hiszen nekem is írt!) Mit?l tart, mi bajt okozhat ez? Az együttm?ködés hiánya az, ami miatt a védelembe vételre a családsegít? javaslatot tehet, szerintem nem érdemes efelé menniük! Ha csak bolha van, ne csináljanak bel?le elefántot. A bolhát viszont közös er?vel távolítsák el – mindannyiuk számára könnyebb lesz az élet.

Üdvözlettel

Simon Sarolta