Picivel több, mint 1 éve járok pszichológushoz terápiára. Azonos nemű szakembert választottam, mégis úgy érzem, hogy kezdek kötődni hozzá. Olvastam pár dolgot az indulatáttételről, de nem értem pontosan, hogyan is működik ez. Azt írták, hogy jó, ha ezt meg tudjuk beszélni a terapeutával, mert sok mindenre rá lehet jönni, én mégis félek neki elmondani, hogy mit is érzek, mert nem szeretném, hogyha emiatt abba kéne hagyni a terápiát. Jól haladunk a terápiával a pszichológus szerint is, de úgy érzem, hogy emiatt vannak még gátlások bennem, lehet, hogy hasznos lenne, ha meg tudnánk beszélni. Azt szeretném kérdezni, hogy tényleg jó, ha megbeszéljük? Merjem elmondani neki? Tényleg nem szeretnék emiatt más terapeutához járni, vagy abbahagyni a terápiát!

Kedves Hölgyem!

Vajon miért lenne meglepő, hogy azonos nemű terapeutához is lehet kötődni?! És miért lenne baj, ha/hogy egyáltalán kötődést érez a terapeutája iránt...? A kérdéseire a válaszom pedig egyértelmű igen. Ha valóban változást kíván elérni a kapcsolatai terén, akkor pontosan ilyen és ehhez hasonló, húsbavágó kérdéseket, dilemmákat, félelmeket érdemes bevinni és tisztázni a terapeutájával kiépített bizalmi viszonyban, biztonságos térben - ami éppen erre hivatott. Kívánom, hogy ezzel a vágyott irányba terelje saját terápiás folyamatát, és egyre kevésbé érezze annak szükségét, hogy a szakirodalomban, vagy másik személynél keressen azzal kapcsolatban válaszokat.

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta