Külföldre költöztem a páromhoz és a családjához

A problémám igen sokrét?. Fél éve költöztem külföldre a páromhoz és a családjához. Meglehet?sen különbözöm t?lük mentalitásban, életfelfogásban - vagyis tulajdonképpen mindenben. Szeretem a nyugalmat és az ésszer?séget, de sajnos ezek a dolgok ritkán tapasztalhatóak új családomban. Nem igazán fogadnak el olyannak, amilyen vagyok, és nem érzem, hogy becsülnének vagy értékelnének. Sajnos a páromtól sem, pedig új környezetben, más országban mindez nélkülözhetetlen segítség lenne. Mivel nem kapok megbecsülést, az önbizalmam is jelent?sen csökkent, ami kihat a nyelvtanulásomra, munkavégzésemre. Pár hete szorongásos tüneteim is jelentkeztek. Úgy érzem, rossz döntést hoztam a költözéssel. A páromtól is teljesen
elhidegültem, bár mint ahogyan semmi mást sem, úgy ezt sem hajlandó észrevenni. Néha azt gondolom, bennem van a hiba és nem való nekem a családi élet. Talán egyedül kellene leélnem az életem?

Kedves Donnie Darko!

Örülök a kérdésének. Mostanában egyre többen keresnek meg a külföldre költözés, külföldi partnerrel való összeköltözés el?tt. Az Ön érzései, tapasztalatai talán nekik is segítenek.

Az összeköltözés mindig próbára teszi a pár tagjait. Mindenki viszi magával a hagyományait, szokásait, kultúráját. Az együttélés els? éveiben ezeket a hozott szokásokat, értékeket egyeztetik össze a pár tagjai, még akkor is, ha esetleg err?l soha nem is beszélnek. A folyamat során kialakulnak a pár közös szokásai, akár úgy, hogy átveszik a pár valamelyik tagjának hagyományait, vagy új szokást alakítanak ki, akár mindkett?jük családi hagyományai ellenében. Vannak azonban olyan esetek is, amikor ez az egyeztetés nem jön létre, hanem a pár egyik tagja belép a pár másik tagjának életébe. Lemond a saját szokásairól, hagyományairól, és átveszi új családja életmódját.

Hagyományaink, szokásaink a személyiségünk részét képezik. Ha feladjuk, egy részünk elvész, megsemmisül, feloldódik az új családban. Az esetek egy részében nem történik semmi, az új pár megtanul együtt élni az adott helyzetben, ha fel is kell adni néhány dolgot, a közös élet el?nyei elviselhet?vé teszik a lemondást. Erre akkor van a legnagyobb esély, ha a pár tagjai, és családjaik hasonló körb?l érkeztek, nincs nagy különbség ez életkörülményeikben, értékeikben. Ha egy pár tagjai között nagyobbak a különbségek, más kulturális, társadalmi közegb?l érkeztek, az egyeztetés sokkal nehezebb. Akkor m?ködik jól, ha a lehet? legtöbb közös szokást veszik fel, melynek során a pár mindkét tagjának igényeit figyelembe veszik.

Nehezíti a szokások egyeztetését, ha a pár tagjai más nemzetiség?ek, más országban éltek korábban, más az anyanyelvük. Ha ilyenkor egy új családba lép a pár másik országból való tagja, akkor hatalmas elvárás- és hagyományrendszerrel kell megbirkóznia, úgy, hogy minden egyes szokás mögött egy egész család, egy ország áll. Ha érvényesíteni akarna valami saját elképzelést, akkor nemcsak párját, de egész hátterét le kellene gy?znie.

Kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy alkalmas-e a családi életre? Ez eddig nem derült ki. Az biztos, hogy nem történt meg az egyeztetés Ön és párja között, elfogadta, hogy párja családjához kell alkalmazkodnia. Lehet, hogy ezt az egymáshoz való alkalmazkodást kell újrakezdeni. Ehhez persze a párja együttm?ködése is kell. Ha van Önök között szeretet és összetartozás, akkor még most se kés?. Érdemes lenne olyan körülmények között kialakítani közös életüket, ami legalább valamennyire mindkett?jüknek új, és nem áll minden cselekedetük mögött egy kritizáló, bíráló család, ahol párjának is alkalmazkodnia kell a közösen kialakított életmódjukhoz. Külön lakás, akár másik településen, esetleg egy harmadik országban – lehet?ségek, hogy átvizsgálják, mit hoztak magukkal, mit szeretnének megtartani, mi az, ami elfogadhatatlan. Kialakíthatnak új szokásokat is, mely mindkett?jüknek kihívás.

üdvözlettel

bárdos kata