A lányom nagyon zárkózott

Van egy 12 éves lányom, aki nagyon zárkózott. Az édesapjával 2,5 éves kora óta nem élünk együtt, élettársi viszonyban élek, akivel nem mondható jónak a kapcsolata. Sajnos ha kérdezek valamit t?le, el?renéz és nem szól semmit. Nem hajlandó sehova jönni velünk. Az édesapjával viszont megy! Nem tudom, mit tegyek, nagyon zavar, hogy nem válaszol és hogy nem jön velünk sehová! A jelenlegi kapcsolatomból született egy féltestvére, ?t nagyon szereti...

Kedves Almafa!

Lánya viselkedése kapcsán felmerül több kérdés, ami segítene abban, hogy megértsük, miért is reagál így. Fontos lenne visszagondolni, hogy mióta van ez a reakciója: inkább az apa elvesztésér?l, vagy inkább az élettárs megjelenésér?l szól? Hogyan reagál kétszemélyes helyzetben, ha csak Ön, vagy csak az élettársa szól hozzá? Én mindenféleképpen azt javasolnám, hogy próbáljon meg vele kettesben id?t tölteni, vele együtt programot szervezni, ha lehet, a kistesó nélkül. Így esélyesebb, hogy a szótlanság és merev tekintet helyett elmondja/elkiabálja, de mindenesetre kifejezi, hogy mi a probléma. Ám emellett fontos lehet bevonni egy pszichológust. Nagyon hosszú ideje van már ez a családi helyzet, így egyre kevésbé valószín?, hogy spontán megoldódna. Az biztos, hogy a család szétbomlása, a válás, az apa elvesztése feldolgozatlan, és ehhez még jöhetnek egyéb sérelmek, rossz élmények nevel?apja kapcsán. Az is érdekes lehet, hogy édesapja felé kifejez-e bármit. Lehet-e vele beszélni, hogy a gyerek érdekében, együttm?ködve kiderítsék, mi zavarhatja lányát? Vajon az édesapa mit képvisel a válásról, az új párról a gyerek felé? Ezek mind befolyásolják a kislányt, és ha van rá mód, hogy err?l beszélgessen volt férjével, akkor ez segítheti a megértést.

Üdvözlettel

Standovár Sára