Lányom rendszeresen hazudik

Tisztelt Szakért?! A problémám a következ?. Kiskamasz lányom(12 éves) rendszeresen hazudik nekünk. Els?sorban az iskolai teljesítményeire vonatkozóan. Szeret? családban élünk, soha nem bántottuk a gyereket. Ha gond van, leülünk, megbeszéljük. Mindig arra neveltük, ha rossz dolog is történik vele (pl. rossz jegyet kap), szóljon, majd kijavítjuk, valahogy majd csak lesz, minden gond megoldható együtt. Ennek ellenére folyton hazugságon kapom. Letagadja a jegyeit, hazudik, hogy dolgozatot írtak. Beszéltem a tanáraival is, megbeszéltük, hogy ezentúl ?k is még jobban odafigyelnek. Megegyeztünk, hogy órák végén odaviszi nekik a leckefüzetét, hogy rendesen felírta-e az aznapi leckét. Ez azért van, mivel néhány hete elkezdte azt, hogy inkább kitépte a füzetbe írt dolgokat, vagy kiradírozta, csak hogy ne kelljen tanulnia. Hiába tanulok itthon vele, ha letagadja, mit vettek. Törib?l például 4 leckével el?bbrébb jártak már, mikor ? még mindig azt hazudta, hogy csak alig haladtak, mert nem volt a tanár, csak ismételni kell stb. Mikor aztán kiderült a hazugság, elbeszélgettünk vele rendesen, hogy magának tanul, és szeretnénk, ha nem hazudna. Ha jó jegyet kap, dicsérjük, jutalmazzuk. Egyébként mindent magkap és megkapott t?lünk, mégis képes hazudni, csak hogy nehogy lemaradjon valami óhajtott dologról. Úgy t?nt, rendez?dik a helyzet, elkezdett javítani, 5-ösöket, 4-eseket kapni. De hamar kiderült, csak hazugság volt, mert 1-es, 2-es volt az. A tanár persze nem írta be, mindig volt rá magyarázat..., a suliban gondolom meg "véletlenül otthon maradt az ellen?rz?". Hiába tartom rajta a szemem, próbálok vele beszélgetni, ha ?szinte, megdicsérni, jutalmazni, folymatosan újra és újra átver. Mit tegyek? Kérem, tanácsoljon valamit, mert teljesen kétségbe vagyok esve!

Kedves Édesanya!

Leveléb?l nem derül ki, mióta áll fenn ez az iskolai teljesítmény körüli macska-egér harc: új fejlemény-e, hogy lánya igyekszik „elsikkasztani” a jegyeket és sz?nyeg alá söpörni a tennivalókat, vagy kezdett?l fogva feszültség volt az iskolai feladatvégzés körül. Érdemes végiggondolni, változott-e valami – akár a kapcsolatukban, akár az elvárásokban, akár lánya leterheltségében. Sok gyerek szinte szárnyall alsó tagozatban, aztán a fels? tagozatra váltásnál elakad a teljesítmény. Állhatnak emögött tanulásmódszertani okok (pl. hiányosságok a tanagyag strukturálásában, a lényegkiemelésben, esetleg az önálló tanulásban), vagy egyszer?en nehezebb lépést tartani a megnövekedett anyaggal. A prepubertás hormonváltozások, vagy akár egy enyhe, eddig jól kompenzált részképesség-zavar is közrejátszhat abban, hogy hirtelen kifújnak az er?források.

A teljesítménycsökkenés a gyerek számára is önérzetvesztéssel jár, ha azonban úgy érzi, szüleinek is csalódást okoz, el?fordulhat, hogy elhallgatja vagy elferdíti az igazságot tanulmányi eredményeivel kapcsolatban. A bizalomvesztés aztán arra ösztökéli a szül?t, hogy szorosabbra húzza a kontrollt, de egy 12 éves gyerekkel a mindennapos szoros együtt-tanulás tapasztalatom szerint leginkább csak tovább mérgezi a kapcsolatot és késlelteti az önálló tanulás kialakulását.

Hogy elkerüljék a krízis mélyülését, mindenképpen azt javaslom, hogy keressék fel az iskolapszichológust, vagya  Nevelési Tanácsadó pszichológusát, hogy kiderítsék, mi okozza a teljesítményromlást, illetve hogy a megrendült kapcsolatot képesek legyenek helyreállítani.

Üdvözlettel – Kiss Kinga