Tisztelt Pszichológus! Szerethet-e a férjem, ha míg előzetes letartóztatásban voltam, elhagyott, ellenem hangolta a gyerekeinket, és a gyerekeim asztalához, az ágyunkba vitte a barátnőjét? Mikor hazajöttem, egy hét alatt megfordult a dolog,
állítólag csak engem szeret. Bizonygatja, hogy kitart mellettem, de én azt hiszem, csak azért érez így, mert a barátnő nem vált be, és mert most kényelmes neki, hogy vagyok, és ha be kell mennem, újra el fog hagyni. Ön mit gondol erről?

Kedves Bernadett!

Ön szerint a szeretet csak akkor „működik”, ha a szeretett fél életnagyságban van jelen? Véleményem szerint ez korántsem szeretet, sokkal inkább helytálló az, amit Ön „kényelmesként” ír le. Mondhatjuk úgy is: kihasználás. Ez a legtisztább kifejezés. Mindig az kell, aki éppen ott van.

A legfőbb kérdés azonban nem az, hogy én mit gondolok erről, hanem az, hogy Ön mit gondol.

Megbocsát neki? Ad egy újabb esélyt?

És saját magának?

Ad egy újabb esélyt a megalázottságra?

Üdvözlettel:
Herceg Attila