Legszívesebben elmenekülnék a feln?tté válás el?l

Másfél éven keresztül jártam egy szakemberhez, de túlságosan ragaszkodtam hozzá. Az alapvet? célkit?zés az volt, hogy jobban érezzem magam, mert elég sírós voltam akkoriban. Azonban nem éreztem nála, hogy az önismeretem fejl?dne, nem tudott újat mondani, nem tudtam mély érzéseimr?l beszélni, csak a lényéhez f?ztek er?s érzelmek és többször próbŕltuk lezárni a kapcsolatot, sikertelenül. Miután ? nem tudott többet tenni értem, másik szakemberhez kerültem fél éve, azonban úgy érzem, ? sem segít. Nem tudom, hogy mi a konkrét problémám, egyáltalán van-e, magamat rossznak, javíthatatlannak érzem, olyannak, aki nem tud segíteni önmagán, mindenképp szüksége van szakszer? segítségre. Amíg múltbeli pszichológusomnál voltam, úgy éreztem, er?s és boldog vagyok, nélküle csak túl akarom élni a napokat, nem akarok több tapasztalatot, eseményt az életemben. Félek, hogy a negatív érzéseim nem fognak elmúlni, hogy a vele átélt szoros köt?dést nem tudom más emberrel megtapasztalni, nem lesz senki helyette. Mostanában úgy érzem, az élet folytathatatlan, teljesíthetetlen, képtelen vagyok megbirkózni ezzel a kapcsolati veszteséggel és a közelg? egyetemi éveimmel, legszívesebben elmenekülnék a feln?tté válás el?l, mert túl nehéznek találom az életet. Elbújnék, mert nyomasztónak, szeretetre és igazi boldogságra képtelennek érzem magam. Mit tehetnék, hogy higgyek a jöv?ben és abban, hogy nem vagyok rossz ember? Hogy láthatom az életet szebbnek?

Kedves 18 éves lány!

Korábbi segít?jéhez szoros kapocs f?zte, ezért nem tudott t?le elszakadni akkor sem, amikor már nem tudott eleget nyújtani. Ez a lezáratlan kapcsolat nehezíti, hogy másik szakembert elfogadjon. A kapcsolat mélységének szabályozásáért mindig a szakember felel?s, Ön nem hibás ebben. Kicsit hasonlít ez a helyzet ahhoz, amikor a szül? annyira szereti a gyermekét, hogy magához köti, és nem segíti a leválását, önállósodását. A korábbi segít? támogatásával er?snek, boldognak érezte magát, elválásuk után élete folytathatatlannak t?nik. Amit érez, az komoly gyász. Amíg gyászol, addig nem tud továbblépni. A gyász a lehet? legrosszabb id?pontban érte, amikor minden változik kívül és belül. Nehezen lép tovább stabil támogató nélkül.

Fontos, hogy továbbra is járjon terápiába, akár a jelenlegi, akár más terapeutához, és próbálja meg - segítségével - els?sorban ezt a gyászt feldolgozni. Valószín?, hogy miközben ezzel foglalkozik majd, sok dolgot megért saját magával kapcsolatban. A veszteség sok esetben képtelenné tesz az örömre, a szeretet elfogadására, amiért gyakran magunkat hibáztatjuk. A gyerekkor és a feln?ttkor határán Önben nagy a felel?sségérzet saját sorsáért, ezért valószín?leg nem lesz nagyon nehéz segíteni Önnek.

Üdvözlettel

bárdos kata