Legyen ajándékozás?

Népes családba kerültem be sok-sok évvel ezel?tt, feleségem révén. A testvérek feln?ttek, szinte mindenkinek lett(ek) gyereke(i). A legid?sebb már 18 éves, a legfiatalabb 1 hónapos. Kb. egy hónappal ezel?tt felmerült a sógorn?im kezdeményezéséb?l, hogy mi lenne, ha karácsonyra nem ajándékokat azaz játékokat kapnának a gyerekek, hanem közös családi program lenne helyette. Mivel ugyebár a nagy család miatt, sok ajándékot kapnak a gyerekek, és nem becsülik meg kell?képpen, illetve úgysem játszanak mindegyikkel, meg nem is tudom még pontosan milyen indokokkal, de a leírt két dolog nagyjából fedi az egészet. Ehhez a kezdeményezéshez többen csatlakoztak. Én ezzel nem értek egyet, a
feleségem sem. Gyermekeink 11 és 9 évesek. Van aki most vált szül?vé a testvérek közül ugye, van aki 1 éve szül? van aki 18 éve. Eddig minden karácsony a nagyszül?knél ajándékozással telt. Nem mindenkit?l kaptak a gyerekek ajándékot, volt, aki ezzel megvárta a szül?vé válást. Volt több alkalommal, hogy "összevont" ajándékot kapott valamelyik gyerek, mivel vagy drága volt, vagy valaki nehezebb anyagi helyzetben volt és beszállt valamelyik ajándékba, vagy bármi más indok miatt. Szóval kaptak a gyerekek ajándékot rendesen, de véleményem szerint nem volt elhalmozás. (Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok?) Szóval most az van, hogy az egyik lánytestvér kezdeményezéséhez 3 másik csatlakozott, és így a többségi elv alapján családi progi lesz, nem kap ajándékot egyik gyerek sem (vannak 2-3-6-9-11-12 évesek). Mi szeretünk a többi gyereknek is ajándékot venni, szeretjük látni, hogy örülnek az ajándéknak, és szerintünk az fontos, hogy kapjanak ajándékot a gyerekek karácsonyra. A mi gyerekeink nagyon várják minden évben, hogy menjünk a nagyszül?khöz, szeretnek ott lenni,  szeretik, hogy ajándékokat kapnak a családoktól. Anyagi problémát nem okoz az ajándékok megvétele szinte senkinek (1 család most nagyon spórol, ?k valószín?leg azért csatlakoztak a kitalálóhoz, de ezt lehet hogy csak én gondolom így), f?leg a kitalálónak (akinek szintén van 2 kicsi gyereke). 2 másik testvér a családjával benne lenne az ajándékozásban, de.... Ennek az egésznek szerintem komoly következményei lesznek, mivel a család egy része fog csak ajándékozni a gyerekeknek, még az is lehet, hogy titokban... (Olyan, mintha vicc lenne, de nem az!) Szóval próbálunk "szembepisilni a széllel", mert ugyebár az egyik domináns testvér is a "nemajándékozás" mellett tette le a voksát, és így igen kemény a dolog. Minket sem kell félteni, de hasonló kenyértörésb?l már jöttünk ki rosszul. Tehát szerintünk fontos, hogy a többi családtól is kapjanak ajándékot a gyerekek, és ezt nem tudjuk megértetni velük. Mi már vettünk a gyerekeinknek ajándékot, tehát nem maradnak anélkül, csak a többiekt?l nem fognak kapni. Nekünk több pénzünk marad meg, fogunk is még venni ajándékot a gyerekeinknek, de akkor sem a többiekt?l kapták meg. Tehát nem a pénzr?l szól ez az egész. Akik szintén benne vannak az ajándékozásban, nem fognak nyíltan állást foglalni a "többség akaratával" szemben, nem akarnak balhét. A "többség" 2 héttel ezel?tt megváltoztatta döntését, és azt vetették fel, hogy ha mi ennyire ragaszkodunk az ajándékozáshoz, akkor legyen úgy, hogy minden gyerek kap 1 ajándékot valakit?l. Nem fogadtuk el, mert ezt az egészet, úgy ahogy van, totál agyatlanságnak tartjuk. Mire leírtam az egészet, újra felhúztam magam rajta... Várom válaszát, akár meger?sítést, akár az ellenkez?jét.

Kedves Reno!

Egy kicsit tényleg olyan, mintha vicc lenne, de az is tudvalev?, hogy a viccek mögött az élet nagy igazságai, és véresen komoly történései rejlenek. A "totál agyatlanságot" is frappáns szóképnek találom a helyzet leírására - ez annyiban találó, hogy megmutatja, mennyire az érzésekr?l és viszonyokról szól ez a történet, az ésszer? döntések helyett. Illetve, sok minden más (még) kevésbé megfoghatóról: értékrendekr?l, és hatalomról(!). Kinek van szava a családban, ki a jobb szül? stb... ?szintén sajnálom, hogy így felhúzta magát, de ez is azt mutatja, mennyire bevonódott ebbe a családi játszmába. Jöjjön, és mosolyogjunk egy kicsit együtt egy lépéssel hátrébb lépve, az egészen!

Hiszen az én néz?pontomból ez a "sok h?hó semmiért" az Ön egyik alapvet? tévedésén alapszik (remélem, sikerül megszólítanom az öniróniáját): hogy a "közös családi program" nem ajándék, hanem csak a játéktárgyak azok. (Persze e közös program természetér?l, tervezetér?l nem ír pontosabbat - érdemes lenne kifejteni, nem?). Tévedése másik összetev?jének azt tartom, hogy a gyerekeknek fontos, hogy pontosan hány darab ajándékot, és személy szerint kit?l kapnak...

Szóval: miért is kell mindenkinek ugyanazt csinálnia a családban? Ha egyvalaki ezt és így ad, a többi is tegye pontosan ugyanúgy! Talán ijeszt? a sokféleség, mert a család biztonságot jelent? egységét rengeti meg? Talán felkelti a féltékenységet, egymás és önmagunk méricskélését? Ha harc, hát legyen harc! Ki a jobb szül?? Aki vesz tárgyi ajándékot, mert a gyerek szereti kicsomagolni, vagy aki nem, mert a fölös tárgyak gy?jtögetésének hasztalanságára nevelné utódját? Aki ajándékká nemesít egy közös családi programot, vagy aki szerint ilyen úgyis van, ne álcázzuk ajándéknak a sz?kmarkúságot (amúgy egy programszervezés és megvalósítás nem jár kiadásokkal...?). Éljen a kreativitás, én azt mondom. Ismerek egy szerteágazó családot, ahol pl. minden évben húzással döntik el, ki kit ajándékozzon.

Nahát, most veszem észre, hogy kérdést meg sem fogalmazott. Így hát nincs más hátra, mint hogy azt kívánjam: el tudják engedni a konkurenciaharcokat, hagyják egymásnak, hogy "virágozzék minden virág", és töltsék békésen zsongó sokszín?ségben a Szeretet Ünnepét. Hiszen sorai között oly sok minden megjelenik, ami mégis összeköti Önöket.

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta