Férjemmel 13 éve vagyunk együtt, van 2 kislányunk. A férjem az utóbbi id?ben elgondolkozott, hogy akarja-e még a házasságot. Annak ellenére, hogy már 12 éves házasok vagyunk, még
mindketten viszonylag fiatalok: férjem 30, én 32 éves. Mindkett?nknek a másik volt az els? és eddig egyetlen az életében. Azt hiszem, talán ez is a probléma, hogy a férjem úgy érzi, nem élt eleget, nem volt szexuális kapcsolata más n?kkel, és most kíváncsi (ezt el is mondta). Sosem volt az az érzelg?s, kitárulkozós típus, általában én voltam a bújós, kedvesked?s a kapcsolatunkban, azonban az utóbbi id?ben belefáradtam, hogy alig kapok vissza valamit a szeretetb?l. Néhány hónapja volt egy beszélgetésünk, akkor elmondta, hogy már nem szerelmes
belém, és miattam lehet hogy jobb lenne, ha elengedne és találhatnék valakit, aki úgy szeret, ahogy én szeretném. Aztán közben abban maradtunk, hogy megpróbáljuk helyrehozni, de ismét nem láttam, hogy különösebben igyekezne, pedig egy wellness hétvégére is elmentünk kettesben. Talált egy új hobbit és közben új emberekkel ismerkedett meg. Addig sosem járt el bulizni, nem ivott alkoholt, de azóta elkezdett eljárogatni. Én örültem neki, hogy végre vannak barátai, akikkel eljár, nem is mondtam soha, hogy ne menjen. Most sem zavarna, ha nem lenne ez a feszültség köztünk. Ráadásul elmondta, hogy érez valamit az egyik n? iránt, ebb?l a baráti körb?l. A n?t én is ismerem és sejtettem is, hogy a férjemnek tetszik. ? nem tud róla, neki is férje van és gyerekei. A férjem elmondása szerint nem is fogja neki elmondani, nem akar az ? házasságába is belerondítani. Ez után a vallomása után ismét azt kérte, próbáljuk meg elengedni a dolgokat és egymással foglalkozni. Nekem érthet?en nehezen megy, hiszen fáj, hogy belém nem szerelmes, más n? iránt pedig érzelmeket táplál. Ma ismét azt mondta, hogy nem akarja
elveszíteni a gyerekeket, de azt sem akarja, hogy én boldogtalan legyek, így talán az lenne a legjobb, ha különmennénk. Én semmiképp nem akarom, hogy a gyerekek sérüljenek, és egyel?re nem is tudok elköltözni velük.
Nem tudom, lehet-e úgy együtt élni, hogy közben már nincs közünk egymáshoz. Nem tudom, mit tegyek. Hétvégére foglaltam ismét kett?nknek szállást, de ezek után már azt sem tudom, érdemes-e elmennünk. ? azt mondja, nem tudja, mit akar, de ha együtt vagyunk, úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna. Egyébként szexinek talál, okosnak gondol (legalábbis ? ezt mondja), valamiért mégsem vagyok már elég neki. Én szeretem ?t, és ha érezném, hogy ? is komolyan gondolja és próbálkozik, ismét belé tudnék szeretni. De egyedül már nem megy.
Arra is gondoltam, hogy együtt maradunk, de amolyan nyitott házasság módján, megengedem neki, hogy más n?kkel legyen. Csak félek, hogy nem tudnám kezelni, ahhoz teljesen el kellene engednem. De talán, ha ? is azt látná, hogy én más férfiakkal vagyok, rájönne, hogy nem akar elveszíteni. Párterápiáról hallani sem akar, én pedig már teljesen tanácstalan vagyok. Hogy kezelhetném okosan ezt a helyzetet úgy, hogy nem válunk el rögtön?
