Lehet, hogy nem múlt el a szerelem?

Négy hónappal ezel?tt szakítottunk a barátommal, akivel nagyon nagy volt a szerelem köztünk, viszont egy id? után már nem voltunk egy hullámhosszon, problémáink adódtak, nem voltunk boldogok a másik mellett. ? úgy gondolta, ennek így nem lesz jöv?je, ezért szakítottunk. Én nem szerettem volna, de elfogadtam a döntését, amit korábbi tapasztalatok alapján hozott meg. Viszont nehéz dolgunk volt és van is, mert kollégák vagyunk, és elkerülhetetlen, hogy találkozzunk.
Akárhányszor találkozunk, látom az arcán, hogy feszült, mérgesen néz vagy egyáltalán rám sem néz. Ha telefonálnom kellett neki valamiért, akkor is bunkó stílusban válaszolt. Ha jön m?szak elején, köszön, hogy "sziasztok" , mindenkivel kezet fog, rajtam pedig átnéz. Persze velem ne fogjon kezet, de békében váltunk el egymástól, barátságban és szeretetben, így azért elvárnám, hogy normálisan köszönjön és ne nézzen leveg?nek. Egy kollégám azt mondta, ez azért lehet, mert még mindig érez irántam valamit, és ezeket az elkerülhetetlen pillanatokat így reagálja le. Dühös és nehezen fogadja el, hogy nem m?ködött a kapcsolat. Most összejött egy 29 éves, gyerekes n?vel (volt  barátom 26 éves). És nekem is van más, aki érdekel, bár nem olyan érzelmi intenzitással, mint el?dje. Az új barátn?je szintén kolléga, és az én új jelöltem is az. Lehetséges, hogy úgy érez, ahogy én? Hogy bár szakítottunk, a szerelem nem múlt el, és a szívünk egy nagyobb darabkája mindig a másikhoz  fog tartozni?

Kedves Kérdez?!

A szakítást rendszerint gyászfolyamat követi, amit igencsak meg tud nehezíteni, ha a felek továbbra is kapcsolatban maradnak egymással – adott esetben a munkájuk következtében.

A volt barátja viselkedésében több tényez? is közrejátszhat. Egyrészr?l bizonyára nehezen kezeli a helyzetet, miszerint napi rendszerességgel találkoznak a munkahelyükön – mintegy „vissza kell szoknia” ahhoz a formális kapcsolati mintához, ami a kapcsolatukat megel?zte. A visszarázódás azonban id?igényes folyamat. Másrészt könnyen lehet, hogy még táplál érzelmeket Ön iránt – bár ezek el?jelét nem ismerjük. Azt írja, a döntést „korábbi tapasztalatok alapján” hozta meg. Így az is elképzelhet?, hogy csalódott, vagy dühös, ha valóban a korábbi kapcsolatokhoz hasonlítja az Önökét – ezt a csalódottságot, dühöt pedig így kommunikálja.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a munkahelyi környezet is komoly hatást gyakorol Önökre. Fentebb említettem a formális kapcsolatot, ami meglehet?sen sz?k keretek között, szigorúan vett szabályok szerint m?ködik. Ez is jelent?s szerepet játszhat abban, hogy az érzelmeit nem képes megfelel?en kommunikálni.

Az már szinte csak hab a tortán, hogy az új társa szintén munkatárs, ezért valószín?leg az is feszélyezi, hogy elkerülje a „szerelmi háromszöget”. Ha Önnel a munkahelyükön beszélne érzelmekr?l, akkor az nagyon könnyen visszajuthatna a jelenlegi párja fülébe. Ezt nyilván nem szeretné.

Van egy mondás, miszerint "házinyúlra nem lövünk", vagyis elkerüljük a munkatársakkal való érzelmi kapcsolatokat. Ennek oka a fentiekben keresend?.

Üdvözlettel:
Herceg Attila