Segítséget szeretnék kérni Önökt?l a családommal kapcsolatban, mert már úgy érzem, nem bírom tovább. 17 éves fiú vagyok. Van egy nem túl jómódú családom, Budapest környékén élünk négyen: anyukám, apukám, húgom, aki 7 éves és én. Sajnos nagy valószín?séggel lelki roncs vagyok a húgom születése óta. Anyukám idegbeteg és ez ráterjedt a húgomra is. Soha nem ért rá nevelni ?t, és a számítógépen meg a TV-n nevelkedett. Minden napunk veszekedéssel telik, amib?l ordítozás és lelki gyilkolás válik. Mindennap sírva kelek és fekszem. Anyukám és húgom a megtestesült gonoszak. Nagyon utálnak engem és mindenhol keresztbe tesznek, ahol tudnak. Nem tudunk értelmesen beszélgetni. A húgom nagyon nincs megnevelve, azt csinálhat, amit akar, viszont engem burokban tartanak. Apukám nem tud segíteni, mert már ?t is belül ,,meggyilkolták", nem dolgozik és nem is nagyon tud segíteni. Nagyon rossz itthon lakni. Mindennap megkapom a leordítást, hogy egy semmirekell? rohadék vagyok, és 18 éves koromig nem lehet semmim, se magántulajdonom, se életem.
A mai nap telt be a pohár, amikor is elhatároztam, hogy írok. Ma szünet volt, és kicsit beteg is voltam, erre próbáltam itthon pihenni. Egész nap ment az üvöltözés, mint ahogy az szokott menni már több éve. Nem akart tanulni a gyerek és ha megkérték, akkor elkezdett ?rjöngeni több órát. Soha nem büntetik amúgy ezért, inkább megajándékozzák, hogy hagyja abba az ordítozást, de így se hagyja. Nagyon sokat tudnék még írni róla, de már idegileg kész vagyok, remegek és sírok. Van egy pár videóm még nyárról, ahol nagyon számítógépfügg? volt, a saját számítógépemen játszott naphosszakat, és ha elkértem a gépet egy kicsit is, akkor már ütött, vágott, ahol ért, az ajtót is rám törte.
Köszönöm, ha elolvasták és segítenek nekem.
