Felismerve a lelki terrort, páromat 5 hónap után elhagytam. Nagyon nehezen sikerült, és egy „lelki bántalmazást” követ?en egy hét után még mindig úgy érzem, mint akit szó szerint megvertek. Volt már egy hosszú távú kapcsolatom, de ott nem volt agresszió, csak mérhetetlen közöny, ami itt is jelen volt, de most hamarabb felismertem ezt. Kérdésem a következ?: annak már tudatában vagyok, hogy mi történt velem, és tudom, jól tettem, hogy kiléptem ebb?l a kapcsolatból azon az estén, mikor már úgy éreztem, hogy a párom fizikálisan is meg fog ütni. Az életer?m tényleg ilyenkor annyira "leszívódik", hogy fizikálisan betegnek és kimerültnek érzem magam? Ha így van, szeretnék tanácsot kérni, hogyan rövidíthet? a gyógyulás. Nincs szerelmi bánatom, csak a szorongásos fáradtságérzet azóta is.
Kedves Tímea!
Gratulálok, hogy id?ben felismerte a bántalmazás tényét, és még miel?tt az önbizalma annyira sérült volna, hogy nem lép ki a kapcsolatból, mozdult, és lezárta a helyzetet. Természetes, hogy ilyenkor az ember tele van kérdésekkel: hogy választottam megint ilyen partnert, hogy kerültem megint ilyen helyzetbe? – és még számtalan kérdés szorongathatja. A megoldás tehát két oldalról közelíthet? meg: tüneti és oki oldalról. A szorongás és az azzal járó fáradtság jól kezelhet? relaxációval, illetve minden olyan tevékenységgel, ami feltölti, ami Önr?l szól. Szakítás után egyébként is fontos feladat, hogy újra magunkra találjunk, a saját er?b?l kezdeményezett tevékenységeknek ilyenkor kiemelt szerepe van. Legyen az egy hobbi, vagy a barátokkal töltött tartalmas id?, mind felszabadító tud lenni. Másrészt azonban a szorongásnak oka van – pszichológussal végzett közös munka segíthet rávilágítani a szorongás okára, és a jöv?re nézve segítheti Önt, hogy a párválasztása(i) ne elhanyagoló, bántalmazó irányúak legyenek.
Üdvözlettel
Kovács Réka
