Lesz még ebb?l jó házasság?

Sajnos olyan helyen n?ttem fel, ahol belénk nevelték a család szó jelentését, és ahol a család szó jelentett is valamit. Nem azt mondom, hogy 100 éves vagyok, de nagyon ragaszkodó. A férjemmel, habár egy kicsit szégyenlem, de úgy ismerkedtem meg, hogy volt felesége. Azt mondta, hogy borzalmasan rossz házasságban élnek, és nem tud mit kezdeni a feleségével. Hogy nem tud elmenni vele sehová, és nem lehet vele beszélgetni, mert mindenb?l bajt csinál. Én akkor naivan el is hittem, mert nagyon-nagyon szerettem.Teltek az évek, szinte szexre épült az egész kapcsolat. Aztán jöttek a megjegyzések, hogy én ilyen vagyok meg olyan vagyok. Dolgoztam vele együtt egy közös válallkozásban, de valahogy szerinte sose csináltam jól a dolgomat. Aztán 11 év után kitett a közös üzletb?l egy másik helyre, ami közel sem volt olyan jövedelmez?, mint az a bolt. Folyamatosan vett fel új lányokat dolgozni, amihez nekem semmi közöm és semmi beleszolásom nem volt még 12 év után sem. Lassan felemésztettem magam az egész dolgon, és 2010-ben találtak a jobb mellemben egy illetve 2 kisebb rosszindulatu daganatot. A férjem akkor azt mondta, hogy hülyeség és ne higgyem el, mert nem igaz és próbáljak inkább természetgyógyászattal gyógyulni. Hát én kiprobáltam, de nekem nem vált be. Abban az évben kétszer m?töttek, utána 33 sugárkezelést kaptam, amire gyakorlatilag sose kisért le, mert azt mondta, hogy úgyis egyedül szeretek menni. Ez közel sem igaz, mert csak én tudom, mit éreztem. Ráadásul nagyon sokszor megkékitette a szemem. Szültem egy gyereket neki, most 9 éves, mert már volt neki 2 házassága el?ttem és mindenhol maradt egy gyerek, igy most a harmadik házasságából is van egy. Aztán teltek az évek, és én megpróbáltam jó feleség lenni, de valahogy nem sikerül. Jókedv? vagyok, minden dolgomat elvégzem itthon, a gyereket viszem-hozom a suliba, mindenkinek vasalt ruhája van čs tiszta lakás meg f?tt étel, közben meg vezetek egy válallkozást 5 emberrel. A lényeg, hogy tavaly májusban voltunk egy ballagáson, és ott kitalálta, hogy én szemeztem egy barátjának az unokatestvérével (esküszöm, hogy nem igaz, mindenki a baráti társaságból volt, de eszembe sem jutott, hogy ilyet csináljak). Akkor ott mindenki el?tt megcibált és lekurvázott. Én a gyerekekkel elmentem az öcsém lakásába, hogy ne kapjak ki. ? hazament és mikor látta, hogy nem vagyunk otthon, elkezdett hivogatni, én mondtam neki, hogy feküdjön le és pihenje ki magát, mert a gyerekekkel vagyok, minden rendben van és reggel hazamegyünk. Teljesen kikelt magából és reggel 6-kor levitte az összes ruhámat meg a személyes dolgaimat az utcára. Akkor én 4 hónapig az öcsém lakásában laktam a gyerekekkel. Addig kérlelt, amig visszajöttem. Azt mondtam, hogy semmimet nem hozom vissza és hogy mindenben segitsen, de sajnos ez nem így volt, mert mindig talált valamit és sose volt ideje. Aztán miután visszaköltöztem, észrevettem, hogy valami nincs rendjén, és 5 hétre kapott egy sms-t, amit én olvastam el. Kedvesem, véremet adnám érted, holnap 3-ig a tied vagyok testestül-lelkestül. Jó éjt, h?söm, ezer csók. Hát menten azt hittem, elájulok. Nekem folyamatosan könyörgött,kért, sirt, hogy jöjjünk haza, mert nagyon fontosak vagyunk neki és nem birja nélkülünk, erre meg kiderül, hogy van n?je. Azt az érzést nem kivánom senkinek, amit akkor éreztem. Nem vette észre a férjem, hogy én elolvastam az üzenetet, mert mindig kikapcsolta a telefonját, mikor hazajött, most valahogy nem figyelt rá. Reggel készült a Széchenyi-fürdöbe, én éjszaka felkeltem és irtam a csajnak az ? nevében hogy találkozzunk a fürd? el?tt, ? bele is egyezett. Egész éjszaka nem aludtam, és reggel mondtam a férjemnek, hogy én is megyek vele, hát nem is mondom, milyen ideges lett, de azt mondta, oké. A telefonját nem kapcsolta be, igy nem tudta, hogy én már letárgyaltam a találkát. Mikor odaértünk, már ott volt a n?, velem egyid?s vörös hajú n?. Megkérdeztem a n?t, hogy mióta vannak együtt és hova járnak dugni, erre ? mondta, hogy augusztus elejét?l és szállodába,... aztán mondta, hogy ? úgy tudta, hogy mi nem vagyunk együtt, mert válófélben vagyunk és nem lakunk együtt, és hogy én egy nagyon hülye n? vagyok és mindennek lehordott. Lényegében amit mondott nekem a volt feleségér?l, azt mondta most ennek a n?nek rólam. Nekem adott 50 000  forintot a háztartásba és mindig felét fizettem, ha bárhová elmentünk. Megkérdeztem a n?t, hogy vele is kifizettette-e a felét és a válasz az volt, hogy nem.Teljesen kiborultam, a férjem védte magát és megígérte, hogy mindent befejez, mert csak minket szeret! Én hittem neki. Október végén van a n? szülinapja, akkor megint találkoztak, aztán december 21-én újra észrevettem, hogy találkoztak. Kikértem a férjem számláját, és még dec. 31-én is volt kimen? sms, aztán január 1-t?l mintha elvágták volna. A férjem azt mondja, hogy nem foglakozik vele, ? már ezt lezárta, csak én fújtam fel, mert ez egy kis kaland volt, minek kell ebb?l ilyen nagy problémát csinálni. Én kételkedem még most is, mert már nem tudok benne bízni, de nem tudom, hogy ez mikor fog bennem enyhülni, és hogy tényleg szakitottak vagy egyszer?en nem értem, hogy miért kellett visszacsaljon, hogyha megvolt neki a n?je. Nem járok félre, nem barátn?z?m, betartottam, amit megbeszéltünk, és nem értem, hogy miért csinálta ezt velem. Amikor azt mondta, hogy bízzak meg benne, akkor megbíztam és mégis átvert, most meg csodálkozik, hogy nem tudok megbízni benne. Egyszer?en nem tudom, mit csináljak, félek elköltözni, ? meg nem akar elköltözni, mert hogy közös a lakás, viszont ? épitett egy házat a szüleinél, 500 km Bp-t?l, amire azt mondja, hogy semmi közöm hozzá. Akkor 16 év után én menjek el a lakásból és még maradjak csöndben.....ezt nem értem. Önök szerint ebb?l lesz még jó házasság vagy esetleg meg tudok bocsájtani a férjemnek???? Vagy legyenek szivesek megmondani hogy hogy tudok jó feleség lenni.???

Kedves Kérdez?!

Kérem, engedje meg, hogy rögtön a lényegre térjek és a levelében feltett kérdésekre válaszoljak!

Véleményem szerint azt, hogy meg tud-e bocsátani a férjének, vagy sem, egyedül Ön tudja megválaszolni. Továbbmegyek: nem egyszer?en arról van szó, hogy képes-e, hanem akar-e megbocsátani. Mi több, azt is érdemes lenne tisztázni, Önnek mit jelent a megbocsátás.

Úgy gondolom, hogy az emberi kapcsolatokban a megbocsátás sohasem lehet egyenérték? azzal, mint ha egy képzeletbeli lista tételeit letörölnénk és szabadon kezdhetjük elölr?l. Ez nem megbocsátás, hanem önámítás, tehát saját magunk becsapása és sárba tiprása. Természetesen senki sem akadályozza meg Önt abban, hogy így döntsön, de ha képes önmagát megalázni, akkor jogtalanul várná el, hogy a férje ne így tegyen.

Tegye fel magának a kérdést: miért ragaszkodik a házasságához? Pontosabban: mi az, amihez ragaszkodik? A megaláztatáshoz?

Nézeteim szerint az a személy, aki képes a másikat folyamatosan sárba tiporni, nem er?s, autonóm személyiség, csupán akkor érzi magát annak, ha talál valakit, akivel mindezt megteheti. Csakhogy – mint minden kapcsolat – ez is társasjáték. Nemcsak a megalázó kell hozzá, hanem az is, akit meg lehet alázni. Ez a játék pedig valójában nem más, mint két, egymástól teljes mértékben függ?, egymásnak kiszolgáltatott ember huzavonája.

A legnagyobb baj pedig az, hogy a játéknak egyszer vége lesz, de nem kimenetele. Ha úgy dönt, hogy benne marad, magára vállalja a gyenge szerepét (igazából más szerep nincs is), akinek nincs ereje ahhoz, hogy kilépjen a játékból.

Lehet-e ebb?l jó házasság? Bár nem vagyok párterapeuta, rendkívül hidegen és kimérten azt kell mondanom, hogy kétlem. Szerintem a jó házasság arról szól, hogy az adódó konfliktusok energiát adnak ahhoz, hogy a kapcsolat magasabb szintre tudjon lépni. Ezzel szemben az Önök házassága egy helyben áll, és a folyamatos problémák csak arra valók, hogy fenntartsák ezt az állapotot. Ezt másként vegetálásnak is nevezhetjük.

Azt kérdezi, hogyan tud jó feleség lenni. Attól tartok, hogy az Ön értelmezésében a jó feleség azt jelenti, hogy igyekszik megfelelni a férjének, a gyermekének, a családjának és mindenki másnak, s minderr?l azt hiszi, hogy így megfelelhet önmagának is, ám ez korántsem igaz. Az én értelmezésemben a jó feleség olyan érett, feln?tt embert takar, aki képes és hajlandó felel?sséget vállalni. Ehhez persze elengedhetetlen egy hasonló jellemz?kkel körülírható „jó férj” is, aki képes a feleségét ebben a szerepében meger?síteni.

Amit Ön kap a férjét?l, az is meger?sítés, csak egy teljesen más szerepben.

A döntés mindig az Ön kezében van! 

Üdvözlettel:

Herceg Attila drs.