28 éves n? vagyok, édesapám meghalt, mikor 15 éves voltam. 2,5 éve élek a jelenlegi párkapcsolatomban. Eleinte, mikor megismerkedtünk (társkeres?n), szimpatikusak voltunk egymásnak, a szex is jól m?ködött, bár már akkor is többnyire én kezdeményeztem. Ahogy telt-múlt az id?, egyre jobban megismertük egymást, sajnos munkámból kifolyólag, mivel sokat dolgozom (24 órás és hétvégi ügyeletek, és az ebb?l adódó fáradtság) keveset tudtunk és tudunk találkozni, inkább mivel munka szempontjából ? nincs annyira leterhelve, ? igazodik az én beosztásomhoz.
Kb. 1 éves lehetett a kapcsolatunk, mikor volt egy nagyobb összeveszés, ugyanis én ráértem volna, de ? inkább a hobbiját választotta, pedig én szerettem volna kicsit kettesben lenni, erre ? azzal vágott vissza, hogy ? se mondja meg nekem, mikor ne menjek el ügyelni. Čs ekkor felhozott egyéb neki nem tetsz? problémákat, igaz, ezeket már korábban is emlegette, pl. hogy ha találkozunk, mindig csak azt kell hallgatnia, hogy mennyi munkám volt bent, mennyire elfáradtam stb., és azt meg se kérdezem, hogy neki milyen napja volt. Ez azért nem teljesen így van, bár tény, hogy túl sokat tudok panaszkodni. Meg azt is sokat mondogatta, hogy nem figyelek rá, nem lepem meg kis ajándékokkal stb. Ekkor majdnem úgy volt, hogy szakítunk, de aztŕn megpróbáltuk úgy, hogy mindenki próbál kicsit változtatni, f?leg én. Ezutŕn kb. 1 hónappal kezd?dött az, hogy már szinte mindig csak akkor szexeltünk, amikor azt én "kiharcoltam" t?le - már ha sikerült kiharcolni. De volt, hogy nem volt megfelel? az erekciója és így az együttlét is meghiúsult vagy egyb?l visszautasított, hogy inkább beszélgetnünk kéne többet. Amik nekem elég rosszul estek, mert alapvet?en nekem egy kapcsolatban alap a szex, és nekem szex után valahogy könnyebb megnyílnom.
Ma már ott tartunk, hogy 4,5 hónapja nem volt semmiféle együttlét, mivel nem kezdeményeztem, ? meg alapból szinte sose kezdeményezett. Én már azért nem kezdeményeztem, mert meguntam, hogy sorozatosan képtelen volt "behatolni", egy id? után már kedvem se volt megint egy kudarcot átélni. Kb. hetente 1-2-szer találkozunk a munkabeosztásaim miatt, de ? mégis ragaszkodik hozzám. Egy barátom beszélgetett vele, azt mondta,hogy csak jókat mondott rólam, hogy milyen kitartó és okos vagyok, meg mennyire jól keresek (hozzá képest). Magam sem tudom, miért vagyok vele, mert nem a szex miatt és nem a pénz miatt, de úgy érzem, már semmi vonzót nem találok benne, ugyanakkor bármilyen lelki problémámat meg tudom vele beszélni, mindig tanácsol valamit, vagy ha épp segítségre szorulok, pl. bútorpakolás, akkor ? ott van és segít - kb. mintha a húga lennék. De akkor neki mi jó ebben a kapcsolatban? 36 éves, lassan már családja kéne, hogy legyen. Meg ? hogy bírja szex nélkül úgy, hogy van egy barátn?je? Mert nem hiszem, hogy megcsalna, bár pár alkalommal egy barátn?m látta fent egy társkeres? oldalon.
És most jön a másik problémám... Kb 5 hónapja egy kollégám közeledett felém szexuálisan, el?ször nem adtam be a derekam, de elkezdtünk chatelni, és folyamatosan szexuális jelleg? üzenetekkel bombázott, aminek nem tudtam ellenállni, és pár alkalommal voltak titkos munkahelyi légyottok. Megjegyzem, nagyon jó volt vele, jobb, mint a barátommal. Azóta ? már máshol dolgozik, és amikor együtt is dolgoztunk, az is csak egy átmeneti id?szak volt. ? egyébként 43 éves. A barátn?jével él együtt kb. 250 km-re t?lem, tehát a találkozásaink gyakorlatilag megoldhatatlanok, de ? mindig ígéri, hogy majd ha erre jár, akkor el?tte szól, de soha nem jön össze, mert általában közli, hogy most mégsem jó, mert jön a barátn?je is. De ugyanakkor írogat szexuális töltet? üzeneteket, meg hogy vágyik rá, hogy velem legyen. De már sokszor sírógörcsöt kapok, hogy sose jönnek össze a találkozásaink, pedig úgy érzem, sokszor már csak azt a napot várom, hogy jöjjön és együtt töltsük az id?t, ami mindig meghiúsul az ? hibájából. Már volt, hogy chaten haraggal váltam el t?le, erre
megkérdezte, hogy most akkor mit akarok, mert egyszer azt írom, hogy akarom ?t, egyszer meg azt, hogy hagyjuk az egészet. Vele el tudnám képzelni akár a jöv?met, mert egyezik az érdekl?désünk és a kémia már az els? pillanattól kezdve er?sen megvolt és ugyanígy az összes találkozásunk alkalmával. De messze van, barŕtn?je van, akit miattam nem fog otthagyni. És id?nként napokra elt?nik a chatr?l, majd visszajön és
kitalál valamit, hogy miért t?nt el, amit én már egyre kevésbé tudok elhinni neki. Legutóbb az esett rosszul, hogy én hónapok óta várok rá, hogy együtt lehessünk, mire ? egy beszélgetésünk alkalmával viccesen közölte, hogy ha az a n?, akivel a munkája során találkozott, megadta volna neki a számát, szívesen lefeküdt volna vele. Tudom, hogy ennek a mérgez? "kapcsolatnak" már rég véget kellett volna vetnem, de képtelen vagyok rá, és attól félek, talán bele is szerettem. Ugyanakkor a barátommal nem vagyok boldog, és úgy érzem, már az utolsó szikra is kialudt iránta szexuális téren. Meg ha vele vagyok, akkor is a másik pasira gondolok, meg ha egyedül vagyok, róla fantáziálok, hogy milyen jó az ágyban. Lehet, hogy le kellene zárnom mindkett?t? De úgy érzem, képtelen lennék rá...
