Magatartási problémák az iskolában

12 éves fiúgyermekem miatt fordulok Önhöz. Folyamatos magatartási problémák vannak vele az iskolában, beírások, üzenetek a tanároktól, hogy zavarja az órát, beleszól, a tanárok szerint kimondottan keresi a konfliktust (szerintem a figyelmet akarja magára vonni). Amikor hazaér, átbeszéljük a történteket, és ? teljesen máshogy látja, ill. magyarázza a dolgokat. Pl. sérelmezi, hogy állandóan jelentkezik, de soha nem szólítják fel, és véleményem szerint ekkor kezd el unatkozni az órán és történik, ami történik.  Az osztályf?nökével beszéltem err?l, tisztában van vele, hogy a gyerekem tudja az anyagot és ezért nem szólítja fel. Mondván, hogy a többieknek is tudniuk kell és arra kíváncsi, akinek nem megy annyira. Mondtam neki, hogy ? azért tudja, mert otthon dolgozott érte és némi pozitív visszajelzésre lenne szüksége neki is. Ezt be is látta! (Szinte kit?n? tanuló, nagyon jó esze van, versenyszer?en sportol.)

Félreértés ne essék, nem védem a gyereket, s?t…… még olyanért is leszidom, amir?l tudom, hogy igaza van, próbálom azt belesulykolni, hogy ? akármit csinál, úgyis mindig a tanárnak van igaza, ehhez tartsa magát és próbálja meg befogni a száját. Ezt itthon látszólag megérti, elsírja magát, de aztán kezd?dik minden elölr?l. Elég makacs, önfej?, de nagyon értelmes. Ezért nem tudom, hogy miért nem érti meg a súlyát a beírásoknak, hogy lassan mehetünk az igazgatóhoz, annyi van már neki. Teszem hozzá, nem verekedés, stb. ilyen miatt, csak a beszólogatása miatt.
Itthoni legnagyobb problémánk is olyan jelleg?, ha pl. a férjem vagy én beszélünk egy másik feln?ttel, akkor neki bele kell szólnia, véleményem szerint ilyenkor is fel akarja magára hívni a figyelmet, hogy miért, nem tudom.  Pedig foglalkozunk vele, beszélgetünk, játszunk. Nem lehet azt mondani, hogy mell?zve érzi magát.
Mikor elkezdtem ezt írni, azt hittem nagyon egyszer? lesz, de annyi minden van a fejemben, hogy képtelenség leírni az apró történéseket. Ha ez alapján tudna nekem valami tanácsot adni, mitév? legyek. azt nagyon megköszönném. Üdvözlettel: elkeseredett anyuka

Kedves Elkeseredett Anyuka!

Nagyon nehéz látni, amikor a gyermek nem azon értékrend szerint éli az életét, amit mi jónak tartanánk, amit átadtunk neki. A problémát két oldalról közelíteném: a gyermek képességei és viselkedése. A leírás alapján a fiú kiváló teljesítményt nyújt, tud koncentrálni. Így nem gyanakodnék arra, hogy ezen a területen lenne probléma. Emellett elismerésre méltó módon a fiú is megfogalmazza, hogy hiányzik neki az elismerés a tanár részér?l. Az Ön értelmezése pedig az, hogy ilyenkor elkezd unatkozni. Talán dühös és csalódott is, hogy ? készült, és nem lesz elismerve. Vannak olyan gyerekek, akik különösen érzékenyek a szociális meger?sítésekre, és ebben a korban már a szül? nem szokott elég lenni.

Az iskola részér?l érdemes lehet megbeszélni a tanárral, hogy akármennyire is ügyes a fiuk, néha szólítsa fel, dicsérje ?t. Akár azt is el lehet neki mondani, hogy a végtelenségig nem biztos, hogy kitartó lesz a fia, és a tehetséget is ápolni kell, nem csak a gyengébbeket motiválni.

A fiú részér?l pedig nem biztos, hogy az a cél, hogy túlbüntetjük. Hiszen ilyenkor a büntetés nem lesz hiteles. Esetleg egy vicces motivációs feladat segíthet. Minden héten, amikor nem kap beírást, kap egy matricát. Valahány matrica után pedig kit?znek egy meglepetést, ami motiválhatja a fiát. Ez csak egy ötlet, de érdemes olyan stratégiát választani, ahol a viselkedés feletti kontroll a fiú kezében van.

Sok sikert kívánok,

Kovács Réka