Már nem keresi az apja

Kedves Kinga! Kisfiam kétéves volt, amikor az édesapjától eljöttünk. Hosszú vívódás után döntöttem így - neki a legfontosabb a munka és a pénz volt, minek következtében elviselhetetlenné vált az anyagiassága, kapzsisága már az én családommal szemben is. Sajnos nem volt szép válásunk, nem igazán egyeztünk, perek, rend?rségi ügy stb, elég sok mindent tettek ellenem. Ennek ellenére majdnem 3 évig viszonylag rendszeresen eljött a kisfiúért, én engedtem is (bár volt, hogy 2 hónap kimaradt), igaz, hogy legtöbbet a nagyszül?knél hagyta. A mama fürdette este, a tatával aludt, míg ? hazament aludni az ? házába. Igazi kapcsolat nem alakult ki a gyermek és az apa között az együttélésünk alatt sem, de utána sem annyira törekedett. A gyerekkel szemben is furcsán viselkedett, nem hozhatta haza a t?lük kapott Mikulás-csomagot és az ajándékokat, még megmutatni sem, pedig visszavitte volna legközelebb. Ez id? alatt a kisfiú megismert ott jó néhány hölgyeményt édesapja által, végül kb. 2 éve lett egy komolyabb kapcsolata egy n?vel, akinek 2 kamaszgyereke van. Ekkor 5 éves volt a fiam, velük kb. 5-6 alkalommal találkozott, de itt jöttek a kisebb-nagyobb szünetek. Egy nyáron többször mentek kirándulni, nyaralni, ide-oda, csak a kisfiúért elfelejtettek jönni. A 3 évi különélésünk alatt nekem is lett egy párom, neki nincs gyereke. Összeházasodtunk és 2013. okóberében született egy kislányunk. Ekkor történt, hogy a kisfiam nem akart menni az édesapjához. Kértem ?t, hogy legyen vele türelmes, hisz ez egy átmeneti állapot, új dolog jött az életébe stb., majd biztos fog menni hozzá. Az ezt követ? 3 hónapban még ötször-hatszor felhívta, de mivel pl. karácsonykor sem akart menni a kisfiú, ezért ajándékot sem kapott t?le, de még a nagyszül?kt?l sem. Gondoltunk a testvérféltékenységre is, viszont ez sem volt indok, mert több barátunkhoz elment egy hétvégére, ott aludt és mi itthon voltunk a kicsivel. Jelenlegi helyzetünk az, hogy másfél éve volt nála utoljára. Egyáltalán nem emlegeti, utál róla beszélni, ha én szóba is hozom, és akkor is a keresztnevén említi meg az apját. Indoklásul azt mondta,hogy nem szereti, hogy ott van az új hölgy a két nagy gyerekével, valamint haragszik,hogy becsapta párszor ?t (nem jött érte), és azt is mondta, hogy "ha olyan lenne, mint az itteni apukám, akkor mennék". Az apja, mivel párszor visszautasította a gyermek, úgy viselkedik ? is, mint egy dacos kisgyerek, nem keresi egyáltalán 1 éve. Nem hív engem se, nem érdekl?dik fel?le, háromszor összefutott véletlenül a férjemmel, de meg sem kérdezte, hogy hogy van a kisfia vagy bármit. A férjemet apának szólítja magától, már a kislány megszületése el?tt is, és jó kapcsolatuk van. ?szintén: számunkra ez így kényelmes, mert tényleg olyanok vagyunk, mint egy igazi család, akik nem régóta ismernek, azt hitték, hogy a férjem az édesapja. Nincs kizökkentve a gyermek, nincs versengés stb. A kérdésem az lenne, mi az én feladatom, mennyire emlegessem, beszéljek az édesapjáról és er?ltessem, hogy menjen hozzá??? Els? osztályos tanuló, nincs vele probléma (egy másik kisfiúval van, aki hasonló helyzet?, ezért kezdtem agyalni), de én féltem ?t, nem szeretném, hogy a kés?bbiekben baja legyen, s ennek nyoma maradjon. Pár napja, amikor emlegettem neki, s mivel nem szeret róla beszélni, akkor így rázott le, hogy "szólok, ha majd akarok menni". Más lenne a helyzet, ha az apa keresné, jönne, hívná, akkor talán jobban rá tudnám beszélni, de így mire beszéljem rá? Nekem kellene szólni az apának és a nagyszül?knek, hogy van egy (!) unokájuk? Nem tudom, hogy mit érezhet a gyermek és mit kellene tennem? El?re is köszönöm a válaszát! Köszönettel: egy 7 éves fiú aggódó édesanyja

Kedves Magdolna!

Két szempontból érdemes végiggondolni, mi lenne a jó stratégia a volt férjével kapcsolatban. El?ször is érdemes volna egy ügyvéddel végiggondolni, hogy a hajdani z?rös válás során kialakított látogatási rend mire kötelezi Önt. Jogilag valószín?leg csak annyi kérhet? számon Önt?l, hogy tegye lehet?vé az apai láthatást, ennek az elmondottak alapján eleget is tett azzal, hogy nem hátráltatta a találkozásokat – ezzel együtt ügyvédi segítséggel lehetne megbizonyosodni arról, hogy nem marad-e támadható felület, mert a csúnya válásokat gyakran követik újabb csúnya körök a gyermektartás/láthatás témáiban.

A másik szempont, hogy mi a legjobb kisfiának most, illetve hosszú távon. Jelenlegi férjével az Önök szerepe mindenekel?tt a normál családi légkör megteremtése – sok sebet be tud gyógyítani, el tud simogatni, ha egy gyerek egy m?köd? rendszerben (akár az eredeti, akár mozaik-családról van szó) fontos láncszemnek érezheti magát. Ennek bázisán pedig életben tartanám az édesapjához f?z?d? kapcsolatát, hacsak említés szintjén is. Ha most nem is tudnak megvalósulni a valós találkozások az édesapjával, akkor is szóba lehet olykor hozni, hogy mik azok a jó tulajdonságai, amiket apjától örökölt, mik azok a dolgok, amikre akár édesapja is büszke lehetne. Háromágú családfát is rajzolhatnak, amin mindkét apafigura felmen?i szerepelnek, hogy átélhet? legyen számára, hogy egyik apa irányába sem árulás, ha a másikhoz is köt?dik. Ilyen módon bárhogy is alakul majd vér szerinti apjával a láthatás, a lehet?sége legalább adott annak, hogy a kés?bbiekben újraírhassák kapcsolatukat.

Üdvözlettel – Kiss Kinga

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

MicrosoftInternetExplorer4