Komoly egészségügyi és lelki válságba kerültem 2015 októberében. A munkahelyi stressz és túlhajszoltság miatt kórházba is kerültem, akkor döbbentem rá, hogy változtatnom kell az életemen. Felmondtam, új munkát kerestem, illetve egy új párkapcsolatot kezdtem. Az új párom nagyon egészségtudatos, így mellette én is elkezdtem rendszeresen enni, sportolni, ennek köszönhet?en az egészségi állapotom sokat javult. A régi környezetem féltékenyen figyeli a változásokat, amelyek végbementek az életemben - a családom egyáltalán nem támogatja az új, egészséges életmódomat. A komfortzónámból kilépve az elmúlt 6 hónapban megszabadultam a túlsúlyomtól, már nem vagyok depressziós, az új munkámat is nagyon élvezem, nem stresszelek.
Ami nagyon bánt hogy a családom nem fogadja el a páromat, mivel nem igazán avatom be ?ket a közös dolgainkba. Úgy érzem, egyel?re a kapcsolatom nem tartozik rájuk. Erre az ? reakciójuk az volt, hogy feltörték a privát közösségi média oldalaimat, minden privát dolgomat elolvasták és ezen felül magánnyomozóval követtettek heteken keresztül engem és a páromat is. Eddig nem volt jellemz? rám az asszertív viselkedés, de rá kellett jönnöm, hogy végs? soron ezt a munkahelyen is kihasználják, illetve a magánéletben is. Így továbbra sem ugrálok úgy, ahogy a családom elvárja t?lem, amit nyilván nagyon furcsállnak.
Az új életmódomat nem fogadják el, emiatt nem is beszélünk. Véleményem szerint a szül?nek az lenne a dolga, hogy a gyerekét egészséges életmódra nevelje, nem pedig hogy visszahúzza "eddig jó volt így is, most miért nem?" frázisokkal. A barátn?k is féltékenyen figyelik, hogy nekem mennyit sikerült fogynom, egyre jobban nézek ki, jobb munkám és barátom is lett, ami rájuk nem jellemz? továbbra sem.
Nem tudom, hogy lehetne rávenni a környeztemet arra, hogy elfogadja ezeket? Nem minden változás feltétlenül rossz, pláne, hogy sokkal egészségesebb vagyok, és tényleg jobban érzem magam. Jelenleg úgy látom, a
családommal addig nem fog rendez?dni ez a helyzet, amíg nem viselkedem úgy, mint régen, ha nem csinálok mindent pontosan úgy, ahogy azt ?k elvárják t?lem, és nem süllyedek vissza a régi egészségtelen szokásaimba - de ezt nem akarom. Hogyan lehetne elérni, hogy elfogadják, feln?tt, dolgozó, önálló 26 éves n? vagyok, nem egy 12 éves kislány, akinek el?írhatják, mit és hogyan csináljon, illetve hogy belássák, nem normális az sem, hogy a szerelmi életem minden mozzanatáról tudni akarnak?
