Maradjak, vagy meneküljek t?le?

Az új barátn?m és én 38 évesek vagyunk, osztálytársak voltunk anno, ? orvosn? lett. Anyagilag is jól van eleresztve. 8 hónapja jöttünk össze, nagyon er?sen köt?döm hozzá, pedig zavar az, hogy szinte folyamatosan önmagát dicséri, a tehetségét,
a tudását, a sikereit a pasiknál stb. Társaságba sem szívesen viszem, mert visszatetsz?, ahogy ezt elkezdi. Tényleg van alapja, de ezzel mindent hazavág. Kapok én is dicséretet, a szex is jó! Miért köt?döm ilyen er?sen hozzá, hogy szabadulni nem bírok, pedig lenne olyan hölgy, aki odavan értem, én pedig a doktorn?mre várok, és hallgatom szorgalmasan, hogy ö milyen fantasztikusan intellektuális! Gyermekként sok sérelem érte a dundisága miatt. Ezzel együtt szeret engem is, ez biztos! Maradjak, vagy meneküljek t?le minél el?bb, ez a szerelem szét fog égetni. Már többször megpróbáltam szakítani, de ?rülten hiányozni kezdett 5 nap után! Azt mondja, mi már együtt maradunk, mert ez er?sebb köt?dés. Miért nem tudok szabadulni? Hogyan kellene? Kell-e? Köszönöm a segítséget! Szabi

Kedves Szabolcs!

Sok minden nem világos számomra a helyzetükr?l. A párját Ön vonzónak találja, a hölgy m?velt, magasan képzett, jó anyagi körülményeket teremt önmaga számára, könnyen feloldódik társaságban, er?s önbizalma van, és köt?dik Önhöz. Ráadásul kifejezi Ön felé az elismerését, és még az ágyban is jól egymásra hangolódnak! Küls? szemlél? számára tehát sok nyomós érvvel alátámasztható, hogy miért választotta ?t. (Mondjuk, azt nem tudhatom, Ön mit keres egy n?ben, mit tart fontosnak egy lehetséges társban).

Önt valami miatt viszont annyira nyugtalanítja egy - mindezekhez képest apróságnak t?n? - jelenség, hogy "menekülni, szabadulni" szeretne, attól tart, hogy "szétégeti" Önt ez a szerelem. Lehet, hogy kisebbségi érzése van a barátn?je mellett, aki magasabban képzett, vagy társadalmilag nagyobb presztízs? szakmában dolgozik (esetleg még többet is keres), mint Ön? Ez gyakori probléma a pároknál hasonló felállásban, amivel bizony foglalkozni kell, hogy ne tegye tönkre a kapcsolatot a féltékenység, egymás méricskélése. Hiszen még ma is él az a hagyományos felfogás, hogy a férfinak kell (!) magasabb beosztásúnak, m?veltebbnek, okosabbnak (!) lennie... Különösen kiélezheti a helyzetet, ha a n? még (akár joggal) büszke is arra, ahol tart, és ezt szívesen hangoztatja is - a férfi úgy érezheti, hogy minden ilyen alkalommal újra és újra a földbe döngölik.

Nem hiszem, hogy a szakítás lenne az egyetlen megoldás. Érdemes lenne elkezdeniük meghallgatni a másikat, és nyíltan beszélgetni arról, hogy ez a téma mit jelent egyikük és másikuk számára. Hogy például miért fontos a barátn?jének, hogy egy társaságban azonnal eldicsekedjen az érdemeivel - miel?tt az emberek maguktól felfedeznék, hogy ? milyen értékes? Vagy hogy Önnek milyen rossz érzéseket okoz ez a jelenség, ez honnan eredhet, és mit tudna tenni a párja azért, hogy méltó partnernek érezhesse magát mellette.

Azt már végképp nem értem, hogy ha ennyire köt?dnek egymáshoz, akkor hogy merül egyáltalán fel, hogy Ön "vár" a párjára, és közben számontartja, hogy milyen más alternatíva "van oda" Önért?! Ezek megkérd?jelezik számomra az Ön szándékainak komolyságát a partnere felé. Arra biztatom, hogy legyen igazi modern úriember: tegye félre sértettségét, kényeztesse párját egy-egy randevúval - a közös, kettesben egymással töltött min?ségi id? megalapozhat egy olyan intim hangulatot, amelyben ?szintén beszélhetnek egymással, és közös megoldásokra lelhetnek.

Üdvözlettel

Simon Sarolta