Kedves Szakért?!
Én a saját problémámmal szeretnék Önhöz fordulni! 12 éves vagyok, és a szüleim elváltak. Én apukámnál lakom az öcsémmel, anyukámnál a n?vérem és még 2 testvérem lakik. Kb. 6-7 éve apukám elvette a világon található talán leggonoszabb és legkétszínín?bb n?t, aki valaha létezett. Van egy mostohalánya, akivel állandóan kivételezik. Régebben, amikor még kicsik voltunk, fizikailag is bántalmazott minket, mára viszont csak engem bánt, de engem megállás nélkül. Bármit csinálok, az neki mindig rossz: ha nem mozdulok ki, akkor egész nap csak meresztem a seggem, ha viszont mennék apukámmal dolgozni, akkor nem mehetek, mert hogy ne akarjak kibújni a házimunka alól. Nagyon sokszor megfenyegetett, depressziós és kleptomániás voltam/vagyok miatta. Komoly matematikai problémáim vannak, és csak az olyan dolgokban vagyok tehetséges, mint a rajz (pályázatokra szoktak küldeni), amivel - az ? bevallása szerint - semmire nem fogok menni az életben. Napi szinten - és ha csak lelkileg is - bántalmaz engem, és az apám ebb?l semmit nem veszészre. Amíg bent van a házban, addig nem szól hozzánk, de amint az apám kilép a házból, megragadja az alkalmat, és bánt engem. Egyszer (10 éves koromban) meg kartam szökni otthonról, de -19 fok volt, úgyhogy kb. 3 km után megfordultam. Ja, egyébként nekem még betegen is iskolába kell mennem, volt hogy 41,3 fokos lázzal mentem be. Most is meg akarok szökni (júliusban), csak a n?vérem azt mondta, hogy ha bármilyen hülyeséget is csinálok, felpofoz.
Kedves 12 éves kislány!
Nagyon fájdalmas és bonyolult a helyzet, amit leírsz, biztos vagyok benne, hogy rendkívül nehéz mindezt végigélned, elviselned! De kérlek, gondoljuk ezt végig kicsit higgadtan - talán kérhetlek erre, hiszen nagyonis "feln?ttesen, nagylányosan" megkerestél a problémáiddal.
El?ször is: a gyermekek érzelmi, fizikai elhanyagolását, bántalmazását a törvény bünteti, ezek olyan dolgok, amik egyetlen gyermekkel sem történhetnek meg, de ha mégis, akkor azonnal meg kell szüntetni ennek a lehet?ségét, és a felel?s(öke)t felel?sségre kell vonni. Bárki, aki ilyet lát, hall, észlel, köteles jelezni a gyermekvédelem felé, és haladéktalanul segítséget kérni a gyermek azonnali biztonságba helyezésében, a veszélyeztetés megszüntetésében. Esetedben: (vélhet?en) édesapád a Te törvényes képvisel?d, de édesanyádnak (akivel gondolom, remélem, valamilyen gyakorisággal találkozol, bár err?l, illetve az ? szerepér?l, kapcsolatotokról említést se teszel) ugyanúgy felel?ssége a Te biztonságos fejl?désedet garantálni. Úgyhogy amit tenned kell, az az, hogy valamelyiküknek egyértelm?en, világosan elmondod, hogy mi történik veled, pontosan mi az, ami bánt. Ha ?k nem hallgatnak meg, és továbbra sem történik érdemi változás, magad is jelentkezhetsz a területileg illetékes Család- és Gyermekjóléti Központnál, illetve bármilyen gyermekintézményben (pl. iskola, Pedagógiai Szakszolgálat) jelezheted, hogy baj van. Az ott dolgozó szakemberek (pedagógusok, szociális munkások, pszichológusok) kötelessége, hogy haladéktalanul kivizsgálják a helyzetedet, kiderítsék, hogy hogyan lehetne segíteni. Sok minden szóba jöhet, a családterápiától a pszichológiai tanácsadáson át akár a lakóhelyed, törvényes képvisel?d megváltoztatásáig.
Jól tudod, hogy a szökés nem megoldás, ráadásul még rettent? veszélyes is! Bár a benned dúló tehetetlenség, kiszolgáltatottság, dac, s?t, egyfajta elvágyódás és még bosszúvágy is erre késztet téged. De magaddal teszel els?sorban nagyon rosszat, ha ezt az utat választod! Érdemes lenne egy olyan feln?ttnek (akár tanárodnak, barátn?d anyukájának...) elmondani a nehézségeidet, akiben megbízol, aki tud személyesen is támogatni abban, hogy merre indulj. Látom, hogy nagyonis van benned kezdeményez?készség: remélem, fogod tudni a jó irányban használni!
Üdvözöl
Simon Sarolta
