Korábban a ma már 15 éves fiam lopott meg, most meg a 6 éves kisfiam lopott tőlem 18000 Ft-ot. Egyedül nevelem 3 gyermekemet, igyekszem minden tőlem telhetőt megadni nekik. A kicsi eddig még velem aludt, de már nem engedtem meg, miután meglopott. De ez nem normális. Mit tegyek? Attól tartok, a kicsit nagyon meg fogja viselni ez a hirtelen jött elszakadás tőlem. Vagy rosszul gondolom?

Kedves Elkenővér!

Kisebb gyerekeknél, mint a kisfia, a lopás mást jelent, mint a felnőtteknél. Nem a tárgyi birtoklás vagy a költés az elsődleges motiváció, hanem valamilyen hiányt fejez ki. Ez lehet igény több együtt töltött időre, vagy az apával való kapcsolat vágya. Az, hogy ilyen hirtelen úgy dönt, hogy nem alszik vele együtt többé, egyfajta elutasítás, amely valószínűleg pont az ellenkezője, mint amit el akart érni a kisfia. Fontos lenne megérteni, hogy mit is akart, amit valószínűleg nem tud könnyen megfogalmazni, kifejezni. Beszélgessenek sokat, hogy miért is alakult így, kérdezze, figyeljen rá, és kérjen akár segítséget a megértésben (pedagógiai szakszolgálat pszichológusa pl.). Ha mégis úgy dönt, hogy nem szeretné, hogy továbbra is együtt aludjanak, akkor más módon érdemes behozni a mindennapokba a minőségi együtt töltött időt, az érintést, közelséget. Fogalmazza meg Ön is, hogy mit érez, miben érzi magát megtámadva, dühösen, stb, hogy megértse a kisfia, miért érkezett ez a távolságtartás, elutasítás. Megbeszélhetnek “jóvátételt” is: mit tud tenni annak érdekében, hogy rendeződjön a kapcsolatuk, ami mindkettőjük részéről elfogadható. Ezzel fontos dolgot tanulhat meg: a tetteinek következményei vannak, reagálnia kell valamit, de jóvátehető egy rossz döntés (főleg, ha egyszeri).

Üdvözlettel

Standovár Sára