Megviseli-e a gyereket párkapcsolatom megsz?nése?

A kislányom 2,5 éves, vér szerinti apukája csak a születésekor látta. 9 hónapja tart egy kapcsolatom, a kislány barátsággal elfogadta a páromat. Hol a keresztnevén, hol apának szólította. Nem voltak s?r?ek a találkozások, hetente pár órásak. A
kapcsolat úgy t?nik, nem fog m?ködni közöttünk - kérdésem lenne, hogy mennyire viseli meg ebben a korban a kislányt a kapcsolat megsz?nése? Nem tudom, ebben az esetben mennyire játszik fontos szerepet az egyéb környezet, gondolok itt arra, hogy nagy családban élünk, nagyszül?k, testvér és családja. A kapcsolat mindenkivel nagyon jó, szeretetteljes a környezet.

Kedves Kati!

Nehéz megjósolni, hogyan fogja érinteni kislányát az elválás. Bár úgy érzem, próbálja a helyzet súlyát olyan gondolatokkal csökkenteni, hogy keveset találkoztak, illetve nagy a véd?háló a kislány körül. Ezek természetesen nagy er?források, de ha a kislány köt?dött (márpedig minden jel erre utal) a párjához, akkor az elválás is nyomot hagyhat. Ezt nem tudjuk elkerülni, de a hatását tudjuk csökkenteni. Fontosnak tartom, hogy beszéljenek a kislánnyal, mondják el neki, hogy az életük változni fog, és valahogy engedjék meg neki, hogy elbúcsúzzon. Válaszoljanak ?szintén, de az ? szintjén a kérdéseire. Természetesen nem szabad er?ltetni semmit, csak ami jólesik neki. A titkolózást, vagy a búcsú elhallgatását, bagatellizálását viszont kimondottan károsnak tartom. A gyerekeknek kiváló szenzoraik vannak, és érzik, ha valami változás, probléma van. Emellett, ha a bizalmi személy nem azt kommunikálja, amit ?k maguk is éreznek, csak a feszültségük és szorongásuk n?. Hiszen nem értik, hogy miért nem azt mondja a szül?, amit ?k maguk is éreznek. Emellett a kimondott, megfogalmazott nehézség sokkal könnyebben kezelhet?, hiszen megfoghatóvá válik.

Jóslatokba nem tudok bocsátkozni, viszont a helyzet kezelésével kapcsoltban a fentieket fontosnak tartom, és mindenképp kerülném az olyan “kegyes hazugságokat”, amikor utazásra vagy egyéb okokra fogják a szül?k a másik hiányát.

Üdvözlettel,

Kovács Réka