Mi az, amit annyira féltek?

Mindig szorongó alkat voltam. 2 évvel ezel?tt elkezdtem minden apró dolgon órákig agyalni. Órákig pörgettem vissza gondolatban egy-egy eseményt. Ha mondtam valamit, gyorsan feljegyeztem, hogy nem mondtam-e valami nem odaill?t. Széket fotózni miel?tt leülök, hogy biztos nem ült-e ott valaki, nyilvános mosdóban távozás el?tt, hogy biztos nem volt-e bent
senki. Kézfogás után pedig muszáj kezet mosnom. Aztán szexuális tartalmú képek villantak be, amit?l nagyon megijedtem. Félek, hogy egyszer valami megvalósul bel?le. Mivel óvodában dolgozom évek óta, ezután elkezdtem kerülni a mosdót. Félek bemenni. Ha egyedül vagyok, csak nyitott ajtónál merek bent lenni. A pszichológusom szerint, valamit "félt az elmém". Elkezdtem gondolkodni, de a pszichológusomnak szégyellem feltenni a kérdést, mivel férfi. 28 évesen még mindig érintetlen vagyok. Erkölcsös nevelést kaptam, és mindig fontos volt számomra a tisztaság, és a "tiszta" szerelem. Volt párkapcsolatom, de nem teljesedett be. Nem ? volt az igazi, akire mindig is vágytam. Lehet, hogy ez az, amit
annyira féltek?

Kedves M!

Egy ideje már érzékeli, hogy valami nincs rendben, hiszen ezért fordult pszichológushoz. Az a rossz hírem van, hogy ez önmagában kevés. Kicsit olyan, mintha keresett volna egy jó kis alibit ahhoz, hogy ne kelljen végiggondolnia a dolgokat.

Ha valóban nyomasztja a helyzet, ha elég nagy már a „szenvedésnyomás” akkor fel kell tárnia gondolatait a pszichológusnak, és akkor lesz valóban az Ön pszichológusa. A szakember hozott anyagból dolgozik, és használja ugyan intuícióit, megérzéseit, de ez kevés, ha Ön olyan felismeréseket, élményeket titkol el el?tte, amik el?revinnék a gyógyulását.

A pszichológus titoktartásra kötelezett és segíteni szeretne. Mindkett?jük dolgát ellehetetleníti, ha nem ?szinte vele. Persze az ?szinteség nem könny? dolog. Sokszor fájdalmas, néha olyan dolgokról is beszélnünk kell, amiket magunk el?tt is szégyellünk. A rossz dolgokról, nehezen vállalható érzésekr?l kiderülhet, hogy mindenki érez hasonlókat, hogy ezek lehetnek indokoltak, természetesek. Amíg össze van zárva a saját kétségeivel, szégyenével, addig nem változhat semmi. Meg kell osztania ezeket a szakemberrel.

Fontos még a bizalom kérdése. Ha Ön választotta a pszichológust, akkor is kell egy id?, míg megtanul bízni benne. Figyelje meg, hogyan bánik azokkal a dolgokkal, amiket eddig rábízott. Volt-e bármi rossz tapasztalata? Volt-e olyan élménye, hogy a közös munka valami pici enyhülést, meger?sítést hozott? Ezek az apró élmények segíthetnek abban, hogy megnyíljon el?tte.

üdvözlettel

bárdos kata