Pszichiátriai betegségekben azok szenvednek, akiknek hajlamuk van rá. Minél erősebb a hajlam, annál fontosabb a jó szülői háttér. Ha a szülő elhanyagolja a gyermekét, esély van rá, hogy felnőttkorában pszichiátriai beteg lesz. Ha jó a szülői háttér, nagyobb az esélye, hogy a gyermek felnőttkorában nem lesz beteg. Jól látom?

Kedves János!

Kérdése általánosságban boncolgat egy problémát, így én csak így válaszolhatok. A pszichiátriai betegségek – így általánosságban nehéz közösen jellemezni ezeket – kialakulása még a mai napig is igazi rejtély. Nagyon sok kutatás, vizsgálat, tapasztalat alakította ki a nagy iskolák véleményét. Ezek egymással is vitatkoznak, időről időre új adalékok alakítják/alakíthatják az állásfoglalásukat. Ma talán az a legjellemzőbb nézet, hogy az öröklés – vagyis a betegségre való hajlam – kb. ugyanolyan veszélyeztető tényező, mint maga az élet. A tapasztalatok szerint az életünk során átélt történetek, történések – ha megfelelő hajlamosító tényezőkkel találkoznak, akkor betegség alakulhat ki. Fontos ez a megengedő megfogalmazás, mert ez egyáltalán nem törvényszerű. Sok olyan esetet láttam már, ahol volt hajlam, volt sok rossz élmény, és a személyiség mégis erős és egészséges maradt. Talán fontos lehet még az is, hogy nem a szülői elhanyagolás az egyetlen pszichés tényező, ami betegséget hozhat létre, akár genetikai előzmény nélkül is. Az érzelemmentes, bántalmazó (akár szóban is) légkör, a játszmákkal operáló családok, a sok szorongás és még nagyon sok más körülmény játszhat szerepet a betegség kialakulásában.

üdvözlettel

bárdos kata