Mi történik velem?

20 éves lány vagyok. Nem tudom, hogy mi van velem mostanában, de egyszer?en nem tudom élvezni az életemet a jelenben, mióta szakítottam a barátommal másfél éve. Azóta volt egy srác, akit nagyon megszerettem és ? is engem, de a
kapcsolatig nem jutottunk el, mert az exemnek a legjobb barátja, úgyhogy így nem tudott felvállalni. Utána, mikor túlléptem rajta nagy nehezen, jött egy srác, aki külföldön lakik, és csak 8 napot volt itthon. A találkozásunk elég szerencsétlenül történt, mert eredetileg a baratn?mmel beszélgetett el?tte, és én csak “kísér?nek” mentem a találkozójukra. Én nem különösebben foglalkoztam a sráccal, de neki én valamiért szimpatikusabb voltam, mint a barátn?m, így nekem kezdett el utána írogatni. Barátn?m ezt nagyon rosszul kezelte, minden szó nélkül letiltott mindenhonnan, amin meg is lep?dtem, mert én tényleg nem akartam semmit a sráctól. De ? többet nem állt velem szóba. Miután a srác egy hétig kérlelt, hogy találkozzak vele, végül az utolsó estéjén belementem. Csak barátilag találkoztunk, és nem is volt köztünk semmi, de nagyon megkedveltem, és látszólag ? is engem. Miután visszautazott külföldre, még egy másfél hónapig mindennap beszéltünk és nagyon-nagyon aranyos volt. De utána kezdett elhalványulni a beszélgetés, és szépen lassan eljutottunk odáig, hogy már alig keres. Nem tudom, mi történt, de azóta nagyon kivagyok. Folyton csak rá gondolok, de nem merek neki beszélni err?l, nehogy bolondnak nézzen, hogy én egy találkozó után ennyire kivagyok miatta. Lehet, hogy szerelmes vagyok belé? Lehetséges ez úgy, hogy igazából egyszer találkoztunk normálisan? Vagy csak éppen jókor volt jó id?ben, és kapcsolatfügg? vagyok, ezért hogy túljussak az el?z? srácon, azt hiszem, hogy most ?t szeretem? Próbálom elterelni róla a figyelmemet folyamatosan, de akkora energiat kell erre áldoznom, hogy már kezdek nagyon belefáradni. Mi történik velem?

Kedves 20 éves lány!

A húszas évek elején, szinte le sem zárva a kamaszkort, nagyon sok érzéssel, helyzettel találja magát szembe a fiatal. Szerelmek jönnek-mennek, egyikb?l lesz kapcsolat, másik vágy marad. Ezzel együtt talán a legizgalmasabbak azok, amik nem teljesülnek be, hiszen még nem találkoztunk a valódi másikkal, hanem a vágyaink, fantáziáink megtestesít?je marad. Ilyenkor nem is a másikat vagy magát a kapcsolatot gyászoljuk, hanem azt a sok mindent, ami megtörténhetett, ami lehetett volna. A fiatalkor egyik nagy feladata, hogy megtanuljunk feln?tt kapcsolatokban élni, aminek a sikere függ egyrészt a gyermekkorban megélt élményekt?l, kapcsolati mintáktól, másrészt pedig tanulnunk kell kapcsolatban létezni. Ilyenkor sokat fantáziálunk, vágyódunk, de ez még f?leg nem a másik személynek szól, hanem magának a szerelem érzésének, annak a vágynak, annak az izgalomnak, hogy tartozunk valakihez. Hiszen a másikat csak akkor tudom szeretni, ha megismertem, addig a fantáziák, álmok lehetnek vonzóak.

Miért lehet most ilyen nehéz? Mert most tapasztalja meg el?ször, hogy milyen elveszíteni valakit, milyen az, amikor nem teljesülnek be az álmai. Ezt is tanulni kell. Mindenki másképp birkózik meg a veszteségekkel, a bánattal. Figyelje magát, hogy mi segít túljutni ezen a veszteségen. Ha több id?t tölt a barátaival? Ha egy hobbival eltereli a figyelmét? Ha naplót ír? Próbálja meg ebben a fájdalmas id?szakban is megtalálni, ami segít Önnek, ami segít “továbblépni”.

Üdvözlettel,

Kovács Réka