Miért épp az én gyermekem beteg?

Kisgyermekem krónikus beteg, ami életminöségében nagyban korlátozza. Szül?ként és orvosként ezt nem tudom elfogadni... azt hogy beteg, nem élhet teljes életet. Funkcionális
ok van a háttérben, amit operálni sem lehet. Dühöt és igazságtalanságot érzek, hogy miért pont ?neki kell betegnek lennie, semmiröl nem tehet és kicsiként is már olyan sokat szenvedett... Nem tudok belenyugodni, hogy orvosként mégis laikusnak érzem magam, mert más szakterületen dolgozom. Senkit nem okolok, de bánt, hogy mások, akik talán nem is akartak gyermeket, egészséges csecsemöknek adnak életet. Nekem miért nem adatott ez meg? Lehet ezen javítani valamit?

Kedves Szül?!

Nehezen kezdem a választ, sokat keresgélem a megfelel? szavakat. Minden bizonnyal az élet egyik legnagyobb kihívása az, amikor egy beteg gyermek születik a családba. Annyi negatív érzést kell elfogadni, annyi sajátos nehézséget megoldani, és sokszor teljesen kilátástalannak t?nik a helyzet… aki önmaga egészséges, és szerencsésen egészséges gyermeket is nevel, rengeteg ilyen és ehhez hasonló kérdéssel nem kénytelen szembesülni.

Néhány konkrétum hiányzik a leveléb?l ahhoz, hogy kicsit pontosabban tudjak reagálni (pl. hogy milyen betegségr?l van szó, milyen a prognózis, stb.), ezért csak annyit hangsúlyozok, hogy azt tartom: lehet javítani. Ehhez pedig el?ször az elfogadáson keresztül vezet az út, amihez el?ször elkerülhetetlen elgyászolni mindazt a fantáziát, elvárást, vágyat, amik az Ön elképzelt egészséges gyermekér?l, a vele való kapcsolatról szólnak. Megbékélni azzal, hogy az élet, a világ nem olyan módon igazságos, ahogy a mi kultúránkban, tudomány-alapú nyugati értékrendünkben magunktól és másoktól elvárjuk. Pozitív továbblépést segít? saját válaszokat találni olyan kérdésekre, amelyekre objektív válasz talán nem is létezik. Ha ezen túljut, elkezdhet majd átkeretezni sok-sok mindent, meglátni a gátak helyett a lehet?ségeket, amik mégiscsak adottak; illetve, megteremteni olyan utakat, amiken Ön, Önök el?tt még senki se járt.

Jó lenne, ha találna olyan kapaszkodót, ami megtartja Önt, segít megbirkózni az érzelmi (és bizonyára gyakorlati) nehézségekkel. Egy közösséget például, ahol hasonló helyzetben lév? sorstársak példájából meríthet, meríthetnek er?t. Sok krónikus betegségcsoporttal kapcsolatban m?ködnek szül?-, ill. önismereti csoportok, de ezzel a problémával egyéni terápiás segítséget is bátran igénybe vehet. Jó szívvel ajánlom Irving Yalom Egzisztenciális pszichoterápia c. könyvét.

Kívánom, hogy találják meg a boldogságot – így is, most is. 

Üdvözlettel

Simon Sarolta