Miért füllent állandóan?

8 éves kislányom nagyon gyakran hazudik, amin vagy "rajtakapom", vagy a tanárai hívják fel rá a figyelmemet. Sajnos akárhányszor megpróbálok leülni vele beszélni ezekr?l a "füllentésekr?l", teljesen bezárkózik. Élettársammal együtt nevelem, szeretjük, dicsérjük, teljesítményét jutalmazzuk, ha olyan dolgot tesz, ami nem elvárt, akkor el?ször megbeszéljük és a sokadik
alkalomra jön el a leszidás, még egy pofon sem csattant el soha - habár elég éles nyelv?. Tehát, amikor megkérdezem t?le, hogy miért mond például olyan dolgokat a tanárának, hogy otthon nem kap enni és nincs vele foglalkozva (együtt tanulok vele, és minden este közös vacsora van), akkor minden esetben ezeket mondja: "buta vagyok, rossz vagyok és nem vagyok jó gyerek" ,
elfordul és lesüti a szemét. Utána bármit kérdezek, nem jön válasz. Ilyeneket mi soha nem mondtunk neki, mivel korához képest intelligensebb és jól is tanul. Ha leszidom, akkor is a cselekedetével kapcsolatban, tehát azt mondom neki, hogy amit csinált, az volt butaság, és egy ilyen okos kislány ilyet nem csinál... de mégsem használ. Korábban emiatt elvittem egy pszichológushoz, akkor még csak 4 éves volt, de azt mondta, hogy majd kinövi... Tehetetlennek érzem magam, hogy rájöjjek, hogy miért "füllent". Félek, egyszer valaki elhiszi neki, amit mond, és akkor akár a gyámügyi hivatal kopoghat az ajtónkon. Kérem, segítsen, hogy segíthessek neki!

Kedves Anyuka!

Lánya viselkedése valamilyen jelzés, amelyet meg kell érteni, hogy hosszú távú megoldás szülessen rá. F?leg, hogy már jó ideje tart ez a probléma. A gyámügy-gyermekjóléti szolgálat nem valószín?, hogy bekapcsolódna a történetbe, vagy legalábbis nem olyan veszéllyel, hogy a gyermek elhelyezése felmerülne, mert ?k is megvizsgálják az információk hitelességét. Azzal lehet, hogy ?k is foglalkoznának, miért mond ilyeneket a gyermek. A hazugságok (evés, együtt töltött id?) mind olyan értékr?l szólnak, amik a vele való foglalkozást, a köt?dést, családi kapcsolódást er?sítik. Bár írja, hogy együtt vacsoraznak, együtt tanulnak, de annak min?sége nem derül ki. Talán ebben képzel el lánya valami mást, valami mélyebbet. Lehet, hogy nem is azt kerdezném t?le, hogy miért hazudik, hanem azt, hogy mire vágyik, mikor érezné úgy, hogy kap enni, gondoskodnak róla, szeretve van. Mert dicsérik, mégis rossznak látja magát. Vele vannak, mégis elhagyatva, elhanyagolva érzi magát. Valamit másképp látnak, másképp élnek át. Ennek összehangolására kérhetnek segítséget is pszichológustól, de mindenképpen szükség lesz arra, hogy  lánya jelzéseit észrevegye, mert nem biztos, hogy meg tudja fogalmazni, mire is vágyna. Hogyan élheti meg másképp, hogy szereti ?t, gondoskodik róla, hogy biztonságban van, hogy értékes? Ezekre kell választ találniuk.

Üdvözlettel

Standovár Sára